Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Luther és a reformátorok - Székely György: Húsz János öröksége Luther reformációjában

legyen rajta, hogy emiatt ne keletkezzék egyenetlenség, hanem ő jóságosán magyarázza, hogy egyik sem tévelygés, amint az se okozzon viszályt, hogy a papok másképpen öltözködnek és viselkednek, mint a világiak. Ke szorítsák a cseheket római papi törvények felvételére, ha nem akarják, hanem fogadják el, hogy hitben és Szentírásban helyesen forgolódnak, mivel a keresztény hit és rend jól megállhat a pápa elviselhetetlen törvényei nélkül. A keresztségben szabadok lettünk, és csak az isteni igéknek vagyunk alattvalói. Ha a pikardok [husziták] egyetlen tévelygése, hogy az oltáriszentséget valódi kenyérnek és bornak gondolják, de alatta Krisztus húsát és vérét valójában, nem vetné el azokat Luther, hanem a prágai püspökre bízná, mivel az nem hittétel, hogy a kenyér és bor nem lényeges, hanem az a hittétel, hogy a természetes kenyérben és borban Krisztus húsa és vére van természetesen. Tűrni kell mindkét fél felfogását, amíg meg nem egyeznek. A hit kára nélkül sokféle módot és formát el kell szenvednünk. Ha volna tévelygés és megoszlás Csehországban, nem eró'szakkal, nem dacolással, sem sietősen nem lehet egybegyűjteni őket, ebben időt kell hagyni, és nyugodt kedélyt tanúsítani. Csehországban nem szabad az egykori egyházi földbirtokokat szigorúan visszakövetelni.

A fejtegetés láncolata világossá teszi, hogy Luther a konstanzi zsinattal leszámolva, következményeit elemezve jutott el a pápa nélküli és szekularizált egyház gondolatköréhez, nem római típusú szertartások jogosságához. De korabeli gyakorlati politikai fontossága is volt ennek az érvelésnek: Húsz János császári menedéklevelét azért is hangsúlyozta, mivel hasonló jogtiprás elkerülésére a légkört akarta megteremteni: a wormsi birodalmi gyűlésre (1521) el kívánt menni. Annak esztendejében Luther a pápai kiátkozó bullára válaszoló írásában határozottan tért vissza a konstanzi esetre: „Húsz János valamennyi cikkelye, amelyeket Konstanzban elítéltek, egészen keresztényi, és én vallom, hogy a pápa ott övéivel mint igazi antikrisztus járt el, a szent evangéliumot ítélte el Húsz Jánossal, és annak helyére a pokoli sárkány tanát helyezte.” Így a teljes szakításnál is megragadható a pápai vétek Konstanzban. Ez a továbbiakban is eklatáns eleme maradt a lutheri reformációnak. 1530- ban Luther elmélkedve a szent isteni szó dolgairól, így fogalmazott: „Amikor a pápisták Konstanzban megégették Húsz Jánost, biztosra vették, hogy a pápaságot nagyon emelték. De a pápa sohasem volt any- nyira megvetett, mint attól az időtől kezdve.” Az így szervesen összeforrott cseh előreformáció és német reformáció szélesebb összefüggésbe ke109