Szabó József: Útjelző. Az evangélikus tanítás summája. Győr 1948.
10 közvetlen közösségre lép az élő Úrral. „A kenyér, amelyet megtörünk nem Krisztus testének közössége-e... !" Mindnyájan részesednek Krisztusban, ki mint az egyház feje mindent magában foglal s uralkodik mindeneken. Az úrvacsorában Krisztus élete árad testén át minden ö tagjába. A szentségekben kapott Krisztussal való élő közösségünk, lényegi' szerint megfoghatatlan misztérium. Az írás szavait kell itt alkalmaznunk: „Életetek el van rejtve a Krisztussal Istenben." Nem csoda tehát, hogy az úrvacsora értelmezésében tévedések csúsztak néha az egyházba. Hamisnak ítéljük és elvetjük a szentségeknek mind mdgikus, mind spiritualisztikus-szimbolisztikus értelmezését. Mikor Krisztus a keresztségben találkozik velünk és testébe vesz, szó sincs átlényegülésröl, mintha a keresztvíz többé nem víz volna. Krisztus éppen pontosan e tisztára természeti eszköz által akar jelen lenni s cselekedni velünk igéje erejével. De az az állítás is elferdíti a keresztség értelmét, hogy a keresztség nem adja a kegyelmet és szövetséget, hanem csak bizonyságot tesz róla. A keresztség lényege Krisztus és a megkeresztelt között létrejövő valóságos kapcsolat. Ugyanígy: az úrvacsora lényegének elferdítése az, hogy a római katolikus egyház szerint az úrvaesorai kenyér és bor a transsubstanciáció csodájával bizonyos misztikus-mágikus módon Krisztus testévé és vérévé változik. Ezek emberi okoskodások, amelyeknek semmi köze az evangéliomhoz. Az evangéliom titka nem ezen a ponton van. Ellenkezőleg : itt minden tiszta és egyszerű. Az úrvacsorávaí is úgy vagyunk, mint az igével. Mikor Isten az evangéliomban szólni akar hozzánk, az emberi beszéd egyszerű, tiszta módján teszi azt. Egyfelől csupán közönséges emberi szavakat hallunk,nem alakulnak azok át semmi mássá, másfelől Isten mégis ezeket használja fei. hogy velünk kapcsolatot teremtsen és beszéljen. Viszont nem kevésbbé ferdíti el az úrvacsora értelmét az az állítás, hogy a megáldott kenyér és bor csak jelképezi Krisztus testét és vérét s így Krisztus valóságos jelenlétét megtagadja. Az úrvacsora lényege Krisztus valóságos jelenléte. — Ahogy tetszett Istennek, hogy egyszerű emberi szavak eszköze által szóljon hozzánk, valóságos tulajdoni isteni beszéde gyanánt, anélkül, hogy az emberi szavak megszűnnének, ugyanígy tetszett Krisztusnak, hogy ezek által az egyszerű eszközök által jöjjön hozzánk valóságosan m igazán. Krisztus a megáldott kenyérijén és kehelyben anélkül van jelen, hogy ezzel ezek a jegyek mássá lennének, mint amik. Az úrvacsora titka nem nagyobb az evangélium egészének a titkánál. Annak a ténynek a titka ez, hogy Isten a halál e világába elküldto az élet Fejedelmét s elhívott a vele való egységre, életében való részesedésre. * * *
