Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.

egyháztörténet nagy alakjairól? Augusztinusz, Luther, Bodelschwing, Fry Erzsébet, Wrede Matild, Ruotsalainen Pál nem voltak újjászületettek? És ime, az egyházban éltek! Nem, nyűgnek, hanem áldásnak és szolgálatuk felelős területének tartották az egyházat! Miért nem ezek után mégy? És miért azután a hisztériás vénkisasszony után, akitől ezt a bölcsességet hallottad? Az ő szektás és világgyűlölő monomániájának jobban hiszel, mint az egész egyháztörténelemnek? Gondolkozz józanul: el lehet azt képzelni, hogy Krisztus olyan egyházat alapított volna, ahol éppen azok nem találhatják helyüket, akik az övéi? — Nem hiszek a papoknak, hiába beszélnek nekem! Ki kívánja tőled, hogy a papoknak higyjél? Magam részéről igen meg volnék ijedve s hihetetlen lelkifurdalást éreznék, ha nekem hinnél. Én nem tudok neked olyan okos dolgokat mondani, aminek érdemes volna hümi. Neked az a kötelességed, hogy Istennek higyjél. A lelkészeknek pedig annyiban higyjél csak, amennyiben azok valóban Isten igazságát prédikálják. Ha ők ezt teszik, akkor tulajdonképpen Istennel vagy vitában. Neki nem hiszel. Ha pedig nem ezt teszik, akkor nem is baj, hogy nem hiszel nekik. Sőt — jó, mert legalább nem leszel hamis próféták elámítottja. Egyet azonban meg kell mondanom. Csak akkor van jogod azt mondani: »Nem hiszek a papoknak«, ha te magad biztosan tudod, hogy a Szentírás mást mond mint ők. Tehát csak komoly• bibliás embernek van joga megállapítani: lehet-e hinni a papoknak, vagy sem. Sőt, csak az az ember tudja megállapítani, hogy higyjen-e a papoknak, aki a Szentírással maga is ismeretségben van. Különben egészen gyerekes dolog ilyet mondani: »Nem hiszek, hiába beszélnek!« — Nem járok a templomba a papok miatt. Ilyen emberek nekem ne forgolódjanak az oltár előtt. Sajnos, a papokat nem lehet kiküszöbölni a vallásos életből. Vallás nem lehet meg papok nélkül, emberek nélkül, akik

1 egészen a vallásuk dolgainak szentelik az életüket. A keresztyénség pedig különösen nem lehet el papok nélkül, mert Krisztus úgy rendelkezett, hogy pásztorok pásztorolják az; ő juhait. Sajnos az is tény, hogy a papok sem különbek, mint a többi ember. Azok is bűnösek. De sajnos Isten nem teremtett az emberek közé még külön papokat is, akik az emberek és Isten között állnának, ök is bűnösök és kegyelemre szomjasak. És az is igaz, hogy a papok bűne különösen botránkoztat. Rajtuk a gyülekezet szeme s az 5 bűnük még jobban látszik, mint a többié. De miért keresel bűntelen szentet a papokban? ö azt ígérte, hogy az lesz, vagy Isten azt üzente neked, hogy bűntelen papot ad neked? Nem. Isten azért rendelte eléd a bűnös papot, hogy benne csak még jobban megértsed, mekkora súlya, ereje van a bűnnek s az ő vergődéséből csak még jobban megértsed, a keresztyén tusakodás kötelezését. Tartsd őt osztályos társadnak a bűn ellen való harcban s az Isten kegyelméből való életben. Vedd őt magad mellé a harcodban és álljál mellé a harcában. A testvért keresd benne, ne a botránkozást. — A papok nem akarnak törődni azzal, amiről a hívek akarnak prédikációt hallani. Fújják a magukét. A lelkészt nem a gyülekezet bízza meg a prédikálással, hanem az Isten. Nekünk nem azt kell kutatnunk, mire kíváncsi a gyülekezet, hanem azt, mit üzen az Űr? A hívek általában azt hiszik, hogy nekik vannak kérdéseik s a lelkész arra való, hogy nekik felelgessen. Azt hiszik, hogy ők tudják, hogy miről kell nekik igehirdetést hallgatni. Pedig nem így van. Csak Isten tudja azt, hogy miről kell szólni a gyülekezetnek. És nincs ember, aki maibb, modernebb mondanivalókat tudna a lelkész prédikációs programmjába összegyűjteni, mint maga az Isten. A lelkész nem akkor felel a híveknek igazán, amikor ők teszik fel a kérdéseket, mert az ember magától sohasem veti fel az igazi, a létkérdéseit, — hanem akkor, amikor Istenre figyel és neki engedelmeskedik. Isten tudja, hogy mi az, amivel rá lehet törni a mai emberre, amivel megállásra lehet kényszeríteni s amivel meg lehet nyerni az Ö számára. Mi sem adunk a fiainknak skorpiót, ha halat kérnek. Isten sem üzen olyat, aminek meghallgatására nincs szükséged. Inkább az a baj, hogy a lelkészek nem figyelnek elég engedelmesen Istenre s nagyon is törődnek azzal, hogy a híveik »vallásos érdeklődéséi kiszolgálják. Azért beszélünk annyi lényegtelenről, mert arról beszélünk, ami a mai »hívőt« »foglalkoztatja«. — Nem tudok odafigyelni az istentiszteletre. Minden elvonja a figyelmemet. Magamban jobban tudok az igével foglalkozni. Nem tudom mit értesz te azon, »az igével foglalkozni«, vagyis nem tudom, mit csinálsz te