Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.

olyankor, mikor egyedül vagy vele? Mindenesetre kételkedem abban, hogy az istentiszteletnek a hatását, a gyülekezeti közösség sugárzó erejét s az igehirdetés bizonyságtételét nélkülözni lehetne. Pál apostol tudta, hogy a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. És emiatt mondta Luther is, hogy a biblia nem olvasó könyv, hanem olyan könyv, amit hallgatni kell. Az ige szájból fülbe terjed. Szívtől szívig. Megelevenítve, átélve a bizonyságtétel forró tüzében. És ezt nem tudja pótolni a még olyan komoly egyéni elmélyülés sem. Ne nyugodj bele abba, hogy a templomban minden elvonja a figyelmedet. Tusakodjál magaddal a templomban. A sátán kísért azzal, hogy elvonja a figyelmedet. Győzd le a sátánt. És meg fogod látni, milyen áldás van a gyülekezet istentiszteleti életében! — Rádión szoktam hallgatni az istentiszteletet. Az is prédikáció hallgatás, nem? Éppen úgy kérdeztél, mint egy jól nevelt pápista. Mintha azt kérdezted volna: beszámít nekem az is, ha az istentiszteletet rádión hallgattam le? Vagy: istentisztelet látogatásnak számít a rádiós istentisztelet hallgatása? Mintha azért járnánk istentiszteletre, hogy »eleget tegyünk vallásos kötelezettségünknek. Még hallgatni is rossz az ilyen kérdéseket. Mi nem azért járunk templomba, hogy az egyház, vagy Isten által előírt szabályok között adózzunk Istennek. Mi önként gyülekezünk össze, mert nem tudunk Isten igéje nélkül élni s örvendezve sietünk azt hallgatni. így persze a rádiós istentisztelet is ugyanezt a célt szolgálja. Azoknak, akiknek nincs módjukban templomba menni, házhoz hozza az igehirdetést. Az igehirdetés rádión is ugyanaz. A rádó azonban nem tudja neked a gyülekezetet is odahozni, s a templom egész hatását sem tudja nyújtani. Ma, amikor a tömeg hatását olyan természetesen ismerik fel mindenféle világi törekvésekkel kapcsolatban, miért kellene különösen sokat beszélni a gyülekezet szükségéről? Hiszen erre már kétezer éve rájöttünk. Mindenesetre vedd természetesnek, hogy az egyház nem azért létesítette a rádiós istentiszteleteket, hogy a templomokat kiürítse, s hogy a híveket otthoni kényelembe tegye a templomozás helyett, hanem azért, hogy a betegek, öregek, az otthon őrzésével elfoglaltak és a szórványhívek hozzájussanak az igehirdetéshez. Betegeknek és elhagyatottaknak szolgáltatott kedvezményeket nem illik az egészségeseknek és erőseknek kihasználni. Ebben sem! — Már annyiszor voltam templomban és nem használt. Most már nem is megyek. Honnan tudod, hogy nem használt? Én inkább úgy érzem a beszédedből, hogy neked használt a templomjárás és épp rosszkor hagytad abba. Szavaidból ugyanis csak azt lehet kivenni, hogy te vártál valamit a templomtól. Valószínűleg az életed megváltoztatását vártad tőle. És csalódtál a templomban. Ügy érezted, hogy hiába jársz oda, nem történik semmi az életedben. Ez fájt neked. És kétségbeesve a sikertelenségen, hátat fordítottál a templomnak. Tudod mit jelent mindez? Azt, hogy téged a templom már felnevelt annyira, hogy kezdtél kétségbeesni a bűneid és a sátánhoz láncolt életed felett. Azon a ponton voltál, ahol a magukról lemondott emberek oda szoktak esni az Isten kezébe. Már csaknem képes lettél elfogadni a kegyelmet. Csak egy kis kitartásod lett volna, megismerhetted volna, hogy mit tud tenni Isten olyan templomjárókkal, akik igazán vámak valamit a templomtól. Miért hagytad ott az Istenházát? Tudod mi történt mindössze? Az, hogy a neked szóló prédikációt még nem mondták el. De hidd el, hogy ez is el van készítve Istennél. Egyszer majd szájába adja valamelyik szolgájának s leültet téged ez elé a prédikáció elé. Isten Mindenkihez beszél egyszer. Miért hagytad ott a templomot türelmetlenül? Most megtörténhetik, hogy akkor hangzik el a neked küldött prédikáció, mikor te éppen nem leszel jelen! Tele vagy panasszal, Ismeretlen Testvér. Tele vagy kifogásokkal, okaid vannak, sokban igazad van, próbáltam neked a »Templomozó Káté« c. könyvem válaszaival megfelelni. De ne nyugodi meg ebben. Hidd el, azért vagy tele panasszal, mert magad vagy. Miért nem beszéled ki magadat ezekről a dolgokról a testvérekkel? Miért nem keresed a gyülekezetet? Egyoldalú lettél s megkeseredtél a panaszaidban. Ha közénk jönnél, más lenne a világ körülötted. Mert mi még tele vagyunk bizonyságokkal. Boldog élményekkel a templom felől. Tele vagyunk hálaadással az Istennek, hogy templomunk van. Tele vagyunk örvendezéssel, s ha köztünk lennél, átáradna reád ez a sok bizonyság, ez a sok boldogság, ez a sok hálára indító tapasztalat. Kiderülne az ég feletted s templomi békébe borítaná Isten az életedet. A templombajáró ember tudja miért dolgozik egész héten. Biztos irányítása van egész életére nézve s Isten az Igével és a szentségekkel csudálatos szeretetből felneveli azt az üdvösségre.