Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.

detni az igét s benne szolgáltatjuk ki a szent­ségeket. De az ige és a szentségek jelenléte teszi csak szent hellyé. És ezek éppen úgy szent hellyé avathatják a pajtát is, ahol refor­mátori eleink igét hirdettek, vagy a lövészárkot, ahol a finn vagy a magyar tábori lelkész úr­vacsoráztat. A templom az istentisztelet helye s a személyes ájtatosságodat bárhol éppúgy el­végezheted, mint a templomban. Jézus úgy mondta, »menj be a belső szobádba«. Persze erre azt mondhatod, hogy ha bárhol, akkor a katolikus templomban is végezheted, ha éppen ott érzed jól magadat. Igazad van. Logikailag. De vigyázz, mert magad sem veszed észre, mennyire hatása alá kerülsz az evangéliumi ke­resztyénségből merőben idegen hangulatoknak. — Nem járok templomba, mert nagy adót vetettek ki rám. Az embert vasárnaponkint pumpolják. Az adód azért van, hogy állhasson a temp­lom s dolgozhassék a gyülekezet. Ha sok az adód, az csak azt jelenti, hogy a gyülekezetnek sokra van szüksége. Áldjad Istent, hogy terád sok adót lehet kivetni. Az adón kívüli adakozá­sok pedig a keresztyén embernek nem esnek rosszul. Sőt akkor búslakodnék, ha nem adhatna minél többet a magáéból Isten dolgaira. Hidd el, hogy a különböző célra fordított offertóriu­mok mind nagyon komoly célra mennek. Biblia­terjesztésre, templomépítésre, ifjúsági munkára, egyházi sajtó támogatására, külmisszióra, stb. Mért tartod ezeket pumpolásnak? Adakozzál jó kedvvel. Az offertórium a keresztyén isten­tisztelet része. Éppen olyan, mint az imádság, vagy az ének. A keresztyén gyülekezet szeretet­közösség, melyben minden terhet közösen visel­nek. Nem szégyelnéd magadat, ha te nem vi­selnéd azt a terhet, amit esetleg nálad sokkal szegényebb ember örömmel visel? — Én nem megyek templomba. Egész hé­ten nehéz munkát végzek, vasárnap szeretek kicsit pihenni. Elmondjam látatlanba, miben áll ez a te pihenésed? Azzal kezdődik, hogy szombat este kimaradsz, jót iszol, éjszakázol s erre átalszod a vasárnap délelőttöt. Fejfájással ébredsz és lő­dörögsz egész délelőtt. Délben tele eszed ma­gadat, aztán kimégy a futball meccsre, agyon izgatod magadat, vagy valami más »programot« csinálsz, este azután megint társaságban vagy, vendégeid vannak, vagy te mégy vendégségbe és megint későn fekszel le. Hétfőn pedig megállapítod, hogy megint fáradtan kezded a hetet. Ha azonban mindez nem igaz s az egész napot átalszod is, hidd el, akkor sem pihentél. Mert a. lélek táp­lálása és Isten beszédéből való megerősödésed nélkül semmit sem jelent a pihenés napja. Csak a lélekben táplálkozók bírják az élet hajszáját. Végül pedig hadd mondjam meg magyarul: A vasárnapnak csak egyik feladata az, hogy azon kipihenjed magad. Az Űr hetednap megpihent és: — »megszentelte azt a napot!« Azért Luther félreérthetetlenül magyarázza a harmadik pa­rancsolatot így: Az ünnepnapot megszentelni annyi, mint Isten igéjét és annak hirdetését meg nem vetni, hanem azt örömest hallgatni és tanulni. Azért, ha vasárnap örömest nem hall­gatsz igét, akkor akár milyen jól kipihented is magadat, — elrontottad a vasárnapodat és meg­szegted a harmadik parancsolatot! — Vasárnap rendszerint kimegyek a sza­badba. A természetben lehet igazán imádni az Istent. Ez ismét egyik örök kibúvó. A természet­ben való Istenimádásról azonban meg van a vé­leményem. Mond meg őszintén: azonkívül, hogy reggel felkiáltasz: »Na, hála Istennek, jó idő van«, jut-e eszedbe egész nap az Isten? Vi­szel-e egyszer is bibliát magaddal? Csak egy­két mondatos imádságot elmondasz-e az Isten szabad ege alatt? Beszélgettek-e a társaságban Isten nagyságos dolgairól? Azt senki sem ta­gadja, hogy a csodálatos természet különösen emlékeztethet miniket Istenre s igazi vallásos élményt nyújthat. De figyeld csak meg, hogy ezek a természetben való Isten-imádások tulaj­donképpen csak hazugságok a turisták ajkain. Azért épített a keresztyénség templomokat, mert kezdettől fogva tudta, hogy az emberek kegyessége rögtön szétfoszlik, bizonytalanná lesz, mihelyt nincsen annak kerete, helye, ideje, rendszere. Az ember könnyelmű és állhatatlan. Csak a templom tud igazán alkalmat adni ne­ked az istentiszteletre! — Az újjászületett embernek nem kell az egyház és azért nem szükséges a templom. Akkor magyarázd meg, hogy az apostolok, akik Jézus hívására megtértek, vettélT a Szent­lelket, mért alkottak egyházat? Talán ők nem születtek újjá? Hát van az övékénél hitelesebb újjászületés az egyháztörténelemben, vagy azon kívül? Jézus olyanoknak tartotta őket, mintakik hozzá hasonló cselekedetek véghezvitelére al­kalmasak. Gyógyíthatnak Isten nevével, halot­takat támaszthatnak. Isten fiainak mondta őket, akik bizonyosan megkapják jutalmukat: »mind százannyit vészen és örökségképen nyer örök éle­tet.® És ezek egyházat alapítottak! Mit mon­dasz ehez? Vagy mit mondasz a keresztyén

Next

/
Thumbnails
Contents