Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.
II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.
úgy, hogy egyházi szolgálatukat kenyérkereső munkájukon felül díjtalanul, vagy szerény tiszteletdíjért végezzék, viszonzásul azokért a lelki és anyagi javakért, melyeket az egyháztól, vagy az egyház segítségével nyertek Abban a házban, ahol a diakónus otthont talál, átalakítással, vagy hozzáépítéssel létesítsünk gyülekezeti termet, összecsukható oltárral. Sokhelyütt nem is lesz szükség teremre, elég lesz egy kis szoba is. Ebben megtartható lenne az istentisztelet és bíbliaóra, elvégezhető a hitoktatás s ha lenne valamilyen templomi jellege, talán még a házasulandók is eljönnének oda az Isten áldásáért. Másik indítványom: azokban a szórványokban, ahol még a fiókegyházközségi szervezetet sem lehet megvalósítani, szervezzük a híveket Luther Szövetségbe, vagy — ipari szórványokban — az Evangéliumi Munkásszövetség gyülekezeti csoportjába. A szervezet nem minden, van elég papiros-szervezetünk ahhoz, hogy ezt megállapíthassuk, de még az üyen szervezet is többet ér a teljes szervezetlenségnél, vagy annál az állapotnál, amikor egy nagyon messze lévő és soha nem látható anyaegyházközség tagjai és pedig pusztán adófizető tagjai a hívek. Végül még egyet. Vannak olyan kis szórványaink is, ahol az eddig felsoroltakból semmi sem valósítható meg. A jelenben ezeken a helyeken meg kell elégednünk azzal, ha a lelkész néha-néha felkeresi az elszórt híveket, de a jövőt biztosítanunk kell. Állítsunk fel egyházkerületenként egy-egy internátust szórványgyermekeink részére s ezekben neveljük evangélikusokká azokat a gyermekeket, akik egyébként evangélikus hitoktatásban és nevelésben nem részesültek volna. Ha új internátusok létesítése nincs módunkban, akkor meglévő árvaházainkban biztosítsunk néhány helyet a szórványgyermekek részére. Ijátjuk: a helyzet nehéz, a tennivaló sok. Kötelességünk, hogy mindent megtegyünk szórványban élő testvéreinkért. Ha mi megtettük azt, ami erőnkből futja s hirdettetjük az igét, ahol lehet és ahogy lehet, a többit Istenre bízhatjuk. Ö bizonyára megcselekszi, hogy ahol nincsenek kőtemplomaink, ott a szivek és otthonok tisztuljanak és épüljenek templomokká. „Nem halok, meg, hanem élek és hirdetem az Ürnak cselekedeteit" Dr. Luther Márton 526 (Lühnsdorf Károly rajza)