Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.

Valamit tesztek, lélekből cselekedjétek. Kol. III. 23. A szokások nem alakulnak ok nélkül. És ha kialakultak és állandó szokásokká váltak, bizonyos tekintetben a rendet szolgálták. Híveink úgy kapták őket örökségképpen, olyan ősöktől, akik beépültek a gyülekezet életébe és akik szívükön viselték egyházuk ügyeit. Ünnepélyesebbé, gazdagabbá, színesebbé akarták tenni velük a gyülekezeti életet. És mert a legtöbb szokás örökség, azért ragaszkodik hozzá népünk. Lehetnek közöttük talán helytelen szokások is. Nem feladatunk róluk bírálatot mondani. Állíthatjuk azonban, hogy ahol nem illeszkedtek túlsúlyban a gyülekezeti szokások közé a világi vonatkozások, ott hasznára váltak a gyülekezeti éietnek. Híveink nagyon különféle összetételüek. Szokásaikban, iLetve azok lényegében mégis egyek. Népiségükhöz, néprajzi viszonyaikhoz, lelki adottságaikhoz alkalmazkodva is szolgálni akarnak az Urnák. Ezt a szolgálatot pedig lélekből akarják cselekedni. Ugy a templomban, mint a gyülekezeti életben az Ur szolgálatát akarják vállalni. És ha ebben az örökségképpen kapott szokásaikkal is meg tudnak erősödni, akkor meg kell becsülnünk híveink szokásait. Ahol lehet, igyekezzünk fenntartani azokat, hogy velük is „legyünk magasztalására az ö dicsőségének, akik reménykedünk a Krisztusban!" (Efez. I., 11.) „Én vagyok az út, az igazság és az élet" (Lühnsdorf Károly rajza)