Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.

TEMPLOM NÉLKÜL EGYHÁZI ÉLET A SZOKVÁNYOKBAN Irta: DR. KEKEN ANDRÁS A templom a gyülekezeti élet szíve. Tornya felfelé mutat. Harangjai hívják az élőket s kísérik a holtakat. Oltára a golgotai áldozatra figyelmeztet s javaiban e szent és örök áldozat gyümölcseit élvezi a hívő és bűnbánó szív. Szószékéről Isten üzenete hangzik. Keresztelő kövénél Ádám utódai új életet nyernek az újjászületés fürdője által. Orgonájának hangja aranyszálként fűzi össze a férfiak és nők, gyermekek és aggok énekét. Padjaiban templomos nemzedékek váltják egymást. Isten és az építők iránti hálával lapozhatjuk végig e könyv templomképeit, mindegyik egy-egy központja, sziklaalapja és erős vára evangélikus egyházi életünknek. S most szóljunk azoknak a testvéreinknek egyházi életéről, akiknek nincs templomuk. Sok olyan evangélikus van, aki már a templom közelében lakik, mégis templomtalan életet él, hivatkozva munkájára, mely lefoglalja minden idejét, műveltségére, mely nem engedi, hogy a papok egyszerű beszédeit meghallgassa, felvilágosultságára, mely irtózik minden formaságtól, rosszul értelmezett kegyességére, me'y megtiltja néki, hogy leüljön a »bűnösök gyülekezetében«, s ki tudja, még mire. Ezeket fáradhatatlanul hívogatjuk s félreérthetetlenül megmondjuk nékik, hogy érveik pehelykönnyűek lesznek a nagy számadáskor, de nem róluk beszélünk most, hanem azokról, akiknek szórványsorsuk miatt nincs templomuk. Nem tudjuk, mennyire rúg a templomkerülők száma, de a templomtalan szórványhívek számáról fogalmat alkothatunk magunknak a következő néhány adat alapján. Egész Magyarországon 12.950 helység van. Ezek közül 5586-ban nem él evangélikus. 3613-ban 1—10, 1515-ben 11—50, 890-ben 51—200, 1074-ben 201—1000, 265-ben 1001—10.000 között mozog, s 7-ben 10.000-en felül van az evangélikusok száma. Íme: 5128 olyan helység van, ahol az evangélikus hívek száma nem éri el az ötvenet. Ez a mi szórványstatisztikánk legfájóbb adata. Városok százainak kőrengetegében, más felekezetű falvak tömegében s a mérhetetlen tanyavilágban él néhány evangélikus: tisztviselő, akit odahelyeztek, irodai altiszt, iparos, háztartási alkalmazott, tanyásbéres vagy szolgalegény, akit sorsa kiszakított gyülekezeti közösségéből s idegenbe sodort. Szórványban élni: nehéz, de a kisebbség számára mindig elkerülhetetlen sors. Adottság és létforma, nincs módunkban változtatni rajta. Valaha a magyar országgyűlés protestánsrendjei magukat Magyarország nagyobb részének nevezték s abban az időben óvatos becslés szerint is Magyarország lakosságának legalább kétharmada evangélikus volt, beszervezve kétezer egyházközségbe. Azután jött az ellenreformáció és