Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.

Ugyancsak ilyen ünnepek közé sorolhatjuk a különféle avatási ünnepeket: iskola, orgona, harang, temetőavatás, stb- Ezekről könyvünk más fejezeteiben olvashatunk. De velük kapcsolatban szokásokról nem beszélhetünk, mert hiszen nagyon ritkán fordulnak elő s a gyülekezet úgy tud örömének kifejezést adni, ahogyan azt legjobbnak látja. Ugyancsak ilyen ünnepek a különféle beiktatási ünnepek. Amikor új lelkészt vagy tanítót, felügyelőt iktat be hivatalába a gyülekezet. Többé-kevésbbé hasonlóak egymáshoz. Az új tisztviselő fogadása, a tiszteletére tartott közgyűlés, stb., jellemzik ezeket az ünnepeket. Néhol, mikor új lelkészt vagy tanítót választanak, egész éléskamráját berendezik, sőt, a baromfiudvarról sem feledkeznek meg. Ahol szokásban volt az alba, ott egy új albával kedveskedtek a lelkésznek. Sok helyen a fogadtatásnál frissen sült kenyeret nyújtanak át a lelkész feleségének a gyülekezet asszony tagjai. Az egyházi tisztviselők eskütételének napja is ünnepszámba megy. Az alföldi gyülekezetek legtöbbjében vízkereszt ünnepén teszik le az esküt az új tisztviselők, gondnok, esküdtek, stb. A halottak napját is megünneplik sok helyen. Ekkor a gyülekezet kivonul a temetőbe, ott énekléssel, imádsággal és igehallgatással emlékezik meg halottairól. A gyülekezet elhalt vezetőinek, lelkészeinek, tanítóinak sírjára virágot, koszorút helyeznek. Végül gyülekezeti ünnepszámbal vehetjük az iskolás gyermekek vizsgáit is. Ezeket legtöbb helyen a templomban tartják. Ez a szokás onnan ered, hogy a vizsgát valóban az egész gyülekezet ünnepének tartották, viszont a tanterem a hallgatóság befogadására nem volt alkalmas. Ma már mindinkább kezd tért hódítani a vizsgái ünnepélyek megtartása, híveink azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy a vizsga a gyülekezet előtti számadás legyen. Népünk mindig sokat áldozott az iskolákra, de ugyanakkor szerette is látni azt az eredményt, melyet a tanító elért a gyermekek között. Nem a mi feladatunk eldönteni, hogy helyes-e, vagy helytelen a vizsgák tartása, ^mi csak azt állapítjuk meg, hogy az évvégi számadás gyülekezeti ünnep volt és sok helyen ma is az. Régente ezen a napon megajándékozták a tanítót. Egyes helyeken pedig a gyermekek kedveskedtek a szülőknek, rokonoknak kisebb ajándékokkal. Békéscsabán és környékén például virágot, narancsot, citromot, (valamikor almát) osztogattak a gyermekek. Mikor valamelyik tantárgyból már felelt a gyermek, az asztalról elvette a tálcáját és megkínálta először a tanítót, aztán a lelkészt, a többi tanítókat, végül a szülőket és ismerősöket. Viszont, akiket megkínáltak, azok egy-egy pénzdarabot tettek a tálcára, vagy a tányérra. De vannak hétköznapok is, amelyeket a gyülekezetnek szántak. Ilyen volt például a kolledálás. Ennek lényege a lelkipásztori látogatás volt. A lelkész Luther-köntösben házról-házra látogatta a családokat. Kikérdezte a híveket lelki életük felől, számonkérte tőlük, hogy járultak-e az úrvacsorához, van-e énekeskönyvük, bibliájuk? Van-e valamilyen kívánságuk, vagy panaszuk? Azután imádságot mondott a családdal együtt. A kolledálás előre hirdetett nap, a gyülekezet tagjai már várják a lelkészt. Néhol a tanítóval együtt kolledálnak. A lelkészt elkíséri a mendikánsa is (a gyülekezet által fizetett fiú, aki a lelkész háza körül végzett szolgai teendőket.) ö gyűjti össze azokat az ajándékokat, melyeket a látogatás alkalmával a lelkésznek adtak. Kolleda a lelkésznek hiványilag biztosított javadalma volt, másutt a tanítót is megillette egy kolledálás évente. A lelkészek bizony sok helyen lealázónak tartották ezt, meg kell azonban jegyeznünk, hogy a hívek látogatása szempontjából a kolledálásnak nagy jelentősége volt. Ugyancsak ilyen gyülekezeti hétköznap volt az adófizetés napja is, némely gyülekezetben. Az egyházi adóba fizetett gabonát szórják össze hívek ezen a napon, összeszórás napjának is hívják. Ezen az egynapon jött össze az egyházközség összes évi gabonajövedelme. Sok helyen az összes egyházi adókat ezen a napon fizetik. Az időpontot szószékről is meghirdetik, de a gyülekezet tagjai már nagyon jól tudják, hogy melyik napra esik az adófizetés napja. Ehhez hasonló volt az alföldi gyülekezetek Gergely-napja. Ezen a napon az iskolás gyermekek vittek a tanítónak különféle ajándékokat mákot, babot, borsót, tojást, kolbászt, lisztet, bort, tortát stb. Ez a nap valamikor a tanítók részére biztosított természetbeni járandóságnak befizetési napja volt. Régebben ugyanis az iskolákban a nagyobb tanulók csak Gergely-napjáig vettek részt az oktatáson (március 12), n ert a tavasz közeledtével a szülök már a mezei munkákban is felhasználták őket. Ezen a napon fizették tehát a tanító természetbeni járandóságait is. A járandóság már régen megszűnt, azonban a Gergely-napi adományozás szokása még néhány helyen megmaradt. A gyülekezeti hétköznapok sorába lehet iktatni az ú. n. komputot is. Ez is szószékről hirdetett nap, melyen a hívek betekintést nyerhettek az adókönyvbe, élhettek felszólamlási jogukkal. Ugyanekkor javították ki a téves adatokat is. Általában ezek a gyülekezeti hétkönapok is fontosak voltak egy-egy gyülekezetben. Sok találkozásra, sok kérdésnek a megvitatására adtak alkalmat.