Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.

nem régi eredetű s inkább a középosztálybeli embereknél lett szokássá, természetesen sokszor nagy fényűzéssel feldíszítve, — gyertya azonban minden evangélikus házban égett, jelképéül a megérkezett Világosságnak! Sőt, sok helyen a gyertyákat az ablakba helyezték. Ahol az ablakban gyertya égett, jel volt arra, hogy a karácsonyi énekkel köszöntőket szíves szeretettel fogadják. Az est beálltával az ifjak a toronyba vonultak fel s először ott köszöntötték a karácsonyestét énekléssel, majd pedig házanként ők is felkeresték rokonaikat, ismerőseiket. A gyermekek csak a nagy ünnepen indultak el verses köszöntőikkel. Vacsorához csak akkor ültek, amikor már elcsendesedett a falu. Vidékenként még a vacsora is azonos volt: savanyú káposzta leves, mákos metélt, dió és alma. Érdekes, hogy még ilyen dolgokban is keresték az egyöntetűséget. Vacsora után sem csendesedett el a ház. Áhítatra ült össze a család apraja nagyja. Karácsonyi énekeket énekeltek, a Postillából prédikációt olvastak, imádkoztak. Minden házból a karácsonyi ének hangjait hallhatta az ember. A nagy ünnep súlypontja természetesen a karácsonyi istentiszteletekre esett. Délelőtt és délután templomba mentek az emberek. A nap többi hátralévő részét azután látogatásokkal, az ünnep hangulatához mért szórakozásokkal töltötték el. Az év utolsó napján szintén templombamentek. Régente, óév estén, vacsora után a rokonság ült össze egyes családoknál és közösen várták be az újesztendőt, az éjféli harangszót. Éjfél közeledtével már egyházi énekeket énekeltek. Éjfélkor, még a harangszó előtt újra felharsant az ének az ifjak ajkáról, harangozás után pedig folytatták az éneklést. A legtöbb helyen szokásban volt bevárni az éjféli harangszót. Természetesen, az idő eddig elég hosszú volt. Ez a magyarázata annak, hogy mindenféle szórakozással töltötték el az időt. Ólmot öntöttek s a kijött figurákból jósolgattak a jövő évre, stb. Újabban szokássá vált az éjfélkor tartott templomi áhítat is egyes gyülekezetekben. A hívek a templomban várják be az új esztendőt. Templomban búcsúznak hálaadással az óévtől és ugyancsak onnan indulnak el könyörgéssel az újesztendőben. Az ifjúsági egyesületek pedig nemes szórakozással töltik el az időt óév estéjén, majd ők is a gyülekezettel résztvesznek a templomi áhítaton. Űjév reggelén pedig tele van a gyülekezet egymásnak boldog új esztendőt kívánó emberekkel. A jókívánatokat sok helyen látogatással juttatják kifejezésre. A legmozgalmasabb látogatások napja az újév volt. A farsangi vidámság híveink körében is tért hódított. A farsangi szokásoknak azonban semmi köze sincs gyülekezeti életünkhöz. A böjti idő ismét a komolyabb életbe vezeti a híveket. Nem lakodalmaznak és nem mulatoznak. Csendes munkával, komoly előkészülettel telik el az idő. Virágvasárnapra minden ház hófehérre van meszelve. A leányok ezen a vasárnapon jelennek meg először tavasziasan a templomban. Délután pedig készítik a festéket a húsvéti piros tojások festéséhez- A nagyhéten még lefoglalja népünket a tavaszi munka, nagypéntekre azonban már határozott komolyságot ölt a gyülekezet. Sok helyen az egész gyülekezet böjtöl ezen a napon. Jól tudja ugyan, hogy a böjtnek nincsen érdemszerző jellege, mégis nagypéntek napján igen sokan tartózkodnak az ételektől- A gyülekezet túlnyomórésze úrvacsorát vesz. Délután otthon újból előkerül a passiókönyv s mégegyszer elolvassák a szenvedéstörténetet. Másutt viszont, ha szép tavaszi idő van, a falu seregestől vonul ki a szántóföldekre. Ugyanígy húsvét ünnepén is. A húsvéti ünnep is az örvendezés jegyében folyik le. A húsvéti locsolkodás szokásai megint nem gyülekezeti szokások, bár néprajzi kutatók a locsolkodásokkal kapcsolatban igen érdekes és értékes anyagot gyűjtöttek össze. Ugyanezt mondhatjuk a pünkösdi szokásokra nézve is. A májusfaáilítás, ezzel a jövendőbeli kiválasztása, a pünkösdi rózsa adományozása szintén népi szokások. Meg lehet emlékeznünk az aratási hálaadó ünnepekről is. Az ezekkel összefüggő szokások attól függenek, hogy milyen időpontban ünnepli a gyülekezet a hálaadás ünnepét- Némely gyülekezetben az arató ünneppel kapcsolják Össze és akkor a templomban is elhelyeznek egy kéve gabonát. Az oltárt is virágok helyett gabonakalászokkal díszítik fel. Másutt Szentháromság utáni XV- vasárnapra esik az aratási hálaadás. Ezt a vasárnapot nyilvántartja a gyülekezet, ünneplése abban merül ki, hogy úrvacsorához járulnak és hálaadó istentiszteleten vesznek részt. Isten iránt érzett hálából pedig adományokat adnak az egyház céljaira- Némely gyülekezetben tekintélyes összegre rúg az ara tási hálaadáskor hirdetendő adományok öszszege. Ahol az egyházi esztendő utolsó vasárnapján ünneplik, ott is az ajándékozás a nap legjellegzetesebb ténye. Vannak gyülekezeteinknek más ünnepei isA legnagyobb helyi ünnep a templomszentelés. Ezt azonban nagyon kevesen élik át. Ezért rendezik a templomszentelési emlékünnepet- Ezen a napon az ősök örömét és háláját próbálja átélni a gyülekezet. Számon is tartják a napot, melyen templomuk felszentelésére emlékeznek vissza.