Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.

sárnapon a jubilánsok eljönnek a templomba hozzátartozóikkal s a lelkésszel együtt mondanak hálaadó és könyörgő imádságot. Majd pedig a lelkész megáldja őket- Sok helyen ez az ünnepély az egész gyülekezet jelenletében folyik le s rendszerint a vasárnapi istentisztelet után történik. A családi körben pedig lakoma követi ezt a hálaadással telt ünnepélyt. Különösebb szokások azonban nem fűződtek hozzá. A temetéseknél kialakult szokások is a templommal és az istentiszteleti élettel vannak szoros kapcsolatban. Lelkészeket, tanítókat, felügyelőket különben is a templomból temetünk. De vannak olyan gyülekezetek is, melyekben a temetési szertartást a templomban végzik, míg a halottat a templom előtt hagyják, vagy pedig a templom előcsarnokában ravatalozzák fel. A gyászoló család az első padokban foglal helyet. De ha a háztól történik is a temetés, annak szálai mégis a templomhoz fűződnek- Itt hirdetik ki a halálesetet és a temetés utáni napon, vagy az azt követő vasárnapon az istentiszteleten való részvétel fejezi be a temetési szertartást. Egyes gyülekezetekben a halotti menet is úgy alakul, hogy a templom előtt vonul el, sőt néhol a templom előtt néhány pülanatra megáll a gyászmenet. Temetési szertartásunk lényege: az Ige vigasztalását adni a megszomorodott szívű gyászolóknak, hirdetni a feltámadás és az örökélet evangéliumát- Egyszerű népünk sohasem melr lőzi a temetési szertartást. Sőt inkább az a gyakorlat, hogy mindig a legnagyobb komolysággal készül a vigasztaló Ige hallgatására. Egy-egy temetésnél azonban nagyon sok a teendő. így a legtöbb helyen igénybe veszik valakinek a szolgálatait, az alföldi gyülekezetekben és másutt a funerátor szolgálatait. A halál bekövetkeztét a harangok adják tudtára a gyülekezetnek. A harangszóból azután meg tudja állapítani mindenki, hogy ki a halott: gyermek, vagy felnőtt, férfi vagy nő- Ugyanis a férfi halálát három, a nőét két egész rövid kongatás (ú. n. pulszolás) jelzi, utána pedig körülbelül tíz percig az összes harangok zúgnak Ha gvermek a ha^tt, akkor a kongatást valamelyik kisebb haranggal végzik, az összharan gozásnál pedig a legnagyobb harangot mellőzik Mndenekelőtt azonban közli a halálesetet a család a lelkésszel. Azokban a gyülekezetekben, melyekben minden reggel van istentisztelet, már a kihirdetés végett is igyekeznek mielőbb bejelenteni. A templomban tehát azt is megtudják a hívek, hogy mikorra van kitűzve a temetés ideje. Különben pedig minden bejelentés a funerátor kötelessége, ö jár el a polgári anyakönyvi hivatalban, az orvosnál, a temetőben, a család megbízásából ő választja ki a sírhelyet, ő állítja össze a halott életrajzát, a búcsúztatóba ő írja össze a megemlítendő hozzátartozókat, ahol az még szokásban van. S ugyanakkor ő vezeti a virrasztást is. T. ia halott felett való virrasztásnak népünk között igen nagy jelentősége van Ez a temetési szokásoknak igen fontos része. Eredete még az ótestámentomi korra vezethető vissza. Sokan arra magyarázzák, hogy Mózes törvényei szerint a halottat még a halál napján temették el, azonban a forróság miatt a holttetemnek egy éjszakán át a föld felett kellett lennie- A hozzátartozók természetesen a halott mellett virrasztottak. De ugyanez a szokás a középkori keresztyénségben is megmaradt és a reformáció idején sem tudott eltűnni. Sőt egyes szokások átvételével népünk szinte mellőzhetetlennek véli- A temetésnek nincs ázentségi jellege, mégis, mint a családi életnek igen szomorú eseménye, szinte igényli a hozzátartozók szertartásos viselkedését. Ezért tudnak kialakulni olyan temetési és virrasztási szokások, melyek sok gyülekezetben mind a mai napig érvényben maradtak. A virrasztásra az is okot szolgáltat, hogy a nép hite szerint a halottat egy pillanatra sem szabad magára hagyni, s éjszakára sem szabad a lámpafényt eloltani- Hogy a család ne maradjon magára, összejön a rokonság, ismerősök, szomszédok és együtt virrasztanak a családdal. Már a kora esti órákban gyülekeznek, s elhelyezkednek a koporsó körül, a lakás többi részében. Sokszor olyan sokan vannak, hogy a szoba, konyha is megtelik, sőt nyáron át még a tornácon vagy folyósón is ülnek virrasztókÉnekeskönyvet persze minden virrasztó hoz magával, mert a virrasztás legfontosabb része az éneklés. Egyházi énekek vigasztalásával igyekeznek enyhíteni a fájdalmat. Majd azután a késő éjjeli órákban kezdődik a virrasztásnak az a része, amely miatt tulajdonképpen összejöttek a virrasztók. A funerátor most már egy alkalmi ének után rövid imádságot mond- Azután a Bibliából felolvas egy szakaszt és a felolvasott íráshely alapján néhány szót szól a gyászoló családhoz és a virrasztókhoz. Ebben a beszédben megemlékezik a halottról, de beszédjének hangsúlya inkább a halálra való készülődésre, valamint az örökélet vigasztalására esik- Azután pedig újból imádságot mond, melyben kéri Istent, adjon vigasztalást és segítsen úgy készülődni a halálra, hogy nyugodtan megállhassunk Isten ítélőszéke előtt- Most már egy ének következik, melynek eléneklése után a családhoz közelebb eső hozzátartozók sajttal és kenyérrel kínálják a virrasztókat- Ezt a legkomolyabb csendben fogyasztják el s végül az utolsó, rendszerint már egy esti ének eléneklése