Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.

csapatostul kísérik a templomba. Minden aszszony kezében kalácsot visz, mellyel azután a gyülekezet szegényeit vendégelik meg. Más gyülekezetekben a kereszteléssel kapcsolják öszsze, részint azért, hogy az anya is jelen lehessen gyermeke keresztelésén, részint pedig azért, hogy az imádságot gyermekével a karján mondhassa el. Másutt viszont az anya az egyházke* lésre elviszi gyermekét is, hogy ő maga ajánlhassa fel a gyermeket Isten szent szolgálatáraEnnek a cselekménynek legfontosabb jellemzője a keresztyén alázat. Ezért van az, hogy az egyházkelő asszony a legtöbb gyülekezetben a legutolsó padban foglal helyet s az istentiszteleten is csak passzíve vesz részt. Nem énekel, nem áll fel az igeolvasásnál. Híveink ugyanis úgy tartják, hogy amíg az asszony avatáson nem volt, addig nem vehet részt egyáltalán a gyülekezeti életben- Még hazulról sem mozdul ki. Ha pedig közben valamilyen fontos családi esemény történne, akkor külön engedélyt kér a lelkésztől arra, hogy egyházkelésre jöhessen, majd azután részt vehessen a családi eseménynél. Pl- gyermeke két hetes korában meghalt. A temetés napján egyházkelésre jön, hogy ott lehessen a temetésen. Az avatást nem követi családi ünnep- Mégis ünnepe a családnak, hiszen mindannyian a hálaadás napjának tartják. Sok evangélikus család van, melynek tagjai ezen a napon csak a legszükségesebb munkát végzik, egész nap ünneplőbe vannak öltözve. Ez a cselekmény többnyire hétköznapon szokott megtörténni, leginkább keddi, vagy pénteki napon. Az öntudatra jutott gyermek első gyülekezeti ünnepe a konfirmáció• Ez éppen úgy családi, mint gyülekezeti ünnep. A gyermek ez alkalommal tesz vallást evangéliumi hitéről, megújítja a keresztszülők által tett fogadalmat, azután pedig az Űr szent vacsorájához járul. Olyan ünnep, melyre a gyermek még felnőtt korában is örömmel emlékezik vissza. Persze gyülekezeti ünnep is, mert hiszen ezen a napon fogadja be a gyülekezet a gyermeket felnőtt tagjai közé- Természetes tehát, hogy a gyülekezet életében nem múlhat el nyomtalanul, megmozdulás nélkül a konfirmáció napja. Sok helyen a konfirmációi oktatás is a templomban történk. Ide jönnek el a gyermekek naponként tanulni hitünk igazságait, megerősödni a hitben, előkészülni az úrvacsora vételéreA tulajdonképpeni konfirmációi istentisztelet az egész gyülekezet istentisztelete, azonban a hívők tudják, hogy ezen a napon minden a konfirmandusokért történik- Nekik szenteli a gyülekezet ezt a napot. így hát szinte magától értetődő, hogy a konfirmációval kapcsolatban is kialakultak bizonyos gyülekezeti szokások. A konfirmációt megelőző napon a konfirmandusok hívogatni járnak. Meghivják külön a keresztszülőket, nagyszülőket, közeli rokonojcatök maguk adják hírül az örvendetes eseményt. Majd pedig ők maguk díszítik, virágozzák fel az oltárt, az egész templomot. Előzőleg persze kiseprik, kitakarítják azt. Egyes felvidéki gyülekezetben egész tekintélyes nézőközönség előtt töiv tént a templomtakarítás és díszítés- Különös örömmel figyelték a felnőttek a korfirmandusok mozgolódását. Ugyanakkor a szülők, keresztszülők, rokonok is mozgolódnak. Ajándékokat visznek. Néhol a lelkész számára, másutt a gyülekezet részére- Több gyülekezetben a szülőkön és keresztszülőkön kívül úgyszólván az egész közeli rokonság adományt ad az egyháznak, mely adományokat másnap a szószékről hirdetnek ki és pedig névszerint. Másutt viszont különféle ajándékokat hoznak a lelkészlakra, hogy a konfirmáció napján a konfirmandusokat megvendégeljék, ebédet, vagy délután uzsonnát adjanak nekik. Ha pedig pénzbeli adományt hoznak, abból emléklapot, énekeskönyvet, bibliát, vagy valamilyen emlékkönyvet vásárolnak. A megvendégelés szokását újabban igen sok gyülekezetbe bevezették, sőt a konfirmandusok ezen a napon még külön ünnepélyt is rendeznek, melyre meghívják a gyülekezetet- V

agy pedig ezen a napon veszik fel a konfirmandusokat a megkonfirmáltak egyesületébe, körébe. így is kiiejezésre akarják juttatni a gondolatot, hogy a konfirmált ifjak és leányok tagjaivá és pedig működő tagjaivá váltak a gyülekezetnek. Van olyan gyülekezet, melyben a konfirmandusok a konfirmáció napján a templomban elhelyezett koszorúkkal kimennek a temetőbe és megemlékeznek a halottakrólNyíregyházán és Öbudán bevezették az ú. n. konfirmandus találkozókat, amikor is a 10, 20, 25, 50 évvel ezelőtt konfirmáltakat öszszegvüjtik, akik a konfirmandusokkal együtt járulnak az Űr asztalához. Bizonyos, hogy ennek a kezdeményezésnek sok gyülekezetben lesz visszhangja. Általában minden evangélikus gyülekezet igyekezett a konfirmáció napját örömteljessé, ünnepélyessé tenni. Népünk különben is jelentősnek tartja ezt az eseményt. Szívesen emlékszik rá vissza. Ezt bizonyítja az is, hogy majdnem minden evangélikus családban a szoba falán ott függ Luther és Melanchton képe mellett a család tagjainak berámázott konfirmációi emléklapja- Ezt az emléklapot azután minden gyermek magával viszi, amikor megnősül, vagy férjhez megy. Szokásban van a jubiláló házasok megáldása is a templomban. A 25, 50 éves házassági évfordulón, vagy az ahhoz legközelebb eső va33* 515