Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.

csapatostul kísérik a templomba. Minden asz­szony kezében kalácsot visz, mellyel azután a gyülekezet szegényeit vendégelik meg. Más gyülekezetekben a kereszteléssel kapcsolják ösz­sze, részint azért, hogy az anya is jelen lehes­sen gyermeke keresztelésén, részint pedig azért, hogy az imádságot gyermekével a karján mond­hassa el. Másutt viszont az anya az egyházke* lésre elviszi gyermekét is, hogy ő maga ajánl­hassa fel a gyermeket Isten szent szolgálatára­Ennek a cselekménynek legfontosabb jellemzője a keresztyén alázat. Ezért van az, hogy az egy­házkelő asszony a legtöbb gyülekezetben a leg­utolsó padban foglal helyet s az istentiszteleten is csak passzíve vesz részt. Nem énekel, nem áll fel az igeolvasásnál. Híveink ugyanis úgy tartják, hogy amíg az asszony avatáson nem volt, addig nem vehet részt egyáltalán a gyüle­kezeti életben- Még hazulról sem mozdul ki. Ha pedig közben valamilyen fontos családi esemény történne, akkor külön engedélyt kér a lelkésztől arra, hogy egyházkelésre jöhessen, majd azután részt vehessen a családi eseménynél. Pl- gyer­meke két hetes korában meghalt. A temetés napján egyházkelésre jön, hogy ott lehessen a temetésen. Az avatást nem követi családi ünnep- Mégis ünnepe a családnak, hiszen mindannyian a hála­adás napjának tartják. Sok evangélikus család van, melynek tagjai ezen a napon csak a leg­szükségesebb munkát végzik, egész nap ünnep­lőbe vannak öltözve. Ez a cselekmény több­nyire hétköznapon szokott megtörténni, legin­kább keddi, vagy pénteki napon. Az öntudatra jutott gyermek első gyüleke­zeti ünnepe a konfirmáció• Ez éppen úgy csa­ládi, mint gyülekezeti ünnep. A gyermek ez al­kalommal tesz vallást evangéliumi hitéről, meg­újítja a keresztszülők által tett fogadalmat, azután pedig az Űr szent vacsorájához járul. Olyan ünnep, melyre a gyermek még felnőtt ko­rában is örömmel emlékezik vissza. Persze gyü­lekezeti ünnep is, mert hiszen ezen a napon fogadja be a gyülekezet a gyermeket felnőtt tagjai közé- Természetes tehát, hogy a gyüleke­zet életében nem múlhat el nyomtalanul, meg­mozdulás nélkül a konfirmáció napja. Sok he­lyen a konfirmációi oktatás is a templomban történk. Ide jönnek el a gyermekek naponként tanulni hitünk igazságait, megerősödni a hitben, előkészülni az úrvacsora vételére­A tulajdonképpeni konfirmációi istentiszte­let az egész gyülekezet istentisztelete, azonban a hívők tudják, hogy ezen a napon minden a konfirmandusokért történik- Nekik szenteli a gyülekezet ezt a napot. így hát szinte magától értetődő, hogy a konfirmációval kapcsolatban is kialakultak bizonyos gyülekezeti szokások. A konfirmációt megelőző napon a konfir­mandusok hívogatni járnak. Meghivják külön a keresztszülőket, nagyszülőket, közeli rokonojcat­ök maguk adják hírül az örvendetes eseményt. Majd pedig ők maguk díszítik, virágozzák fel az oltárt, az egész templomot. Előzőleg persze ki­seprik, kitakarítják azt. Egyes felvidéki gyüleke­zetben egész tekintélyes nézőközönség előtt töiv tént a templomtakarítás és díszítés- Különös örömmel figyelték a felnőttek a korfirmandusok mozgolódását. Ugyanakkor a szülők, keresztszü­lők, rokonok is mozgolódnak. Ajándékokat visz­nek. Néhol a lelkész számára, másutt a gyüle­kezet részére- Több gyülekezetben a szülőkön és keresztszülőkön kívül úgyszólván az egész közeli rokonság adományt ad az egyháznak, mely adományokat másnap a szószékről hirdet­nek ki és pedig névszerint. Másutt viszont kü­lönféle ajándékokat hoznak a lelkészlakra, hogy a konfirmáció napján a konfirmandusokat meg­vendégeljék, ebédet, vagy délután uzsonnát ad­janak nekik. Ha pedig pénzbeli adományt hoz­nak, abból emléklapot, énekeskönyvet, bibliát, vagy valamilyen emlékkönyvet vásárolnak. A megvendégelés szokását újabban igen sok gyüle­kezetbe bevezették, sőt a konfirmandusok ezen a napon még külön ünnepélyt is rendeznek, melyre meghívják a gyülekezetet- V agy pedig ezen a napon veszik fel a konfirmandusokat a megkonfirmáltak egyesületébe, körébe. így is kiiejezésre akarják juttatni a gondolatot, hogy a konfirmált ifjak és leányok tagjaivá és pedig működő tagjaivá váltak a gyülekezetnek. Van olyan gyülekezet, melyben a konfirmandusok a konfirmáció napján a templomban elhelyezett koszorúkkal kimennek a temetőbe és megemlé­keznek a halottakról­Nyíregyházán és Öbudán bevezették az ú. n. konfirmandus találkozókat, amikor is a 10, 20, 25, 50 évvel ezelőtt konfirmáltakat ösz­szegvüjtik, akik a konfirmandusokkal együtt já­rulnak az Űr asztalához. Bizonyos, hogy ennek a kezdeményezésnek sok gyülekezetben lesz visszhangja. Általában minden evangélikus gyülekezet igyekezett a konfirmáció napját örömteljessé, ünnepélyessé tenni. Népünk különben is jelen­tősnek tartja ezt az eseményt. Szívesen emlék­szik rá vissza. Ezt bizonyítja az is, hogy majd­nem minden evangélikus családban a szoba fa­lán ott függ Luther és Melanchton képe mellett a család tagjainak berámázott konfirmációi em­léklapja- Ezt az emléklapot azután minden gyermek magával viszi, amikor megnősül, vagy férjhez megy. Szokásban van a jubiláló házasok megál­dása is a templomban. A 25, 50 éves házassági évfordulón, vagy az ahhoz legközelebb eső va­33* 515

Next

/
Thumbnails
Contents