Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.

(Érdekes azonban, mennyire megfigyeli a nép az új pár minden mozdulatát. Ezekből azután következtetnek jövendő boldogságukra. Megérintik a lányok a menyasszony fátyolát, vagy ruháját, mert azt tartják, hogy akkor hamarabb férjhez mennek; amelyik lány először csókolja meg a menyasszonyt, az lesz az utána következő menyasszony; olyan szokásról is hallunk, hogy amikor a fiatal pár az oltár elé lép, keresik az alkalmat arra, melyik tud előbb a másik lábára lépni, mert amelyiknek ez hamarabb sikerül, az lesz az úr a háznál; rossz jelnek tartják azt, ha valamelyik eltéveszti az eskümondást, ezt a hibát azután a vacsoránál erőltetett jókedvvel próbálják helyreigazítani; ügyelnek arra. hogy lehetőleg jobb lábbal lépjenek a temptomba, mert ennek eltévesztése rosszat jelent, stb-, stb. Ezek mind lényegtelen dolgok, de fényt derítenek arra, hogyan tudnak terjedni a babonás szokások is.) Kis gyülekezetben természetesen eseményszámba megy egy-egy esküvő. Nagyobb gyülekezetekben pedig egyszerre több pár is lép az oltár elé, hogy örök hűséget esküdhessenek egymásnak- Még látványnak is szép, amikor egyszerre 6—10 pár áll az oltár körül. A tulajdonképpeni lakodalom most már a vőlegény házánál folyik le. Nem bocsátkozhatunk bele ezeknek a szokásoknak részletes leírásába- Csupán azokat a dolgokat említjük meg, melyek a lakodalmi ünnepély Igéhez való alkalmazkodását mutatják. Tulajdonképpen ezek mutatják a különösen evangélikus szokásokat. Amikor megérkeznek a vőlegényes házhoz, a vőlegény násznagya veszi át a szót- Bebocsátást kér a menyasszony részére és kéri a vőlegény családját, szüleit, fogadják szeretettel azt, akit fiúk magának élettársul választott. A násznagy kérő szava után persze sok minden történik. A násznép ilyenkor is megfigyeli minden •mozdulatát úgy az ifjú párnak, mint a vőlegény szüleinek. (Érdekes, hogy a legtöbb helyen a szülők nem kísérik el gyermekeiket a templomi esküvőre- Elbocsátják, a másik részen pedig várják, fogadják őket.) A megfigyelésekből megint következtetnek. Ha a vőlegény szülei nem jönnek elébük egészen az utcaajtóig, akkor nem szívesen fogadják a menyecskét; ha az anyós először az új menyecskét csókolja meg, akkor annak jövője már meg is van alapozva a családban, stb. Azután sok helyen itt adják át az új párnak a nászajándékokat- Legfőképpen azonban azokat, melyek az új pár boldogságát példáznák. Édességekkel, itallal kínálják őket, néhol pl. egy kanál mézet adnak a menyaszonynak, jelképéül annak, hogy olyan édes legyen az életük, mint a méz. Azután bevezetik a fiatalokat a házba és a násznagy vacsorához ülteti a népet Vacsora alatt ismét beszédet mond a násznagy,, melyben most már — leggyakrabban a kánai mennyegzőre való hivatkozással, — az igazi örvendezésre hívja fel a násznépet, felszólítja azonban őket, hogy az öröm is Isten dicsőségét legyen hivatva munkálni. Majd imádságot mond. A vacsora befejeztével újból imádkozik és mielőtt asztalt bontatának újból figyelmeztet arra, hogy a mulatozásuk szórakozás és ne duhajkodás legyen. Azokkal a szokásokkal, melyek most már a vacsora utáni mulatozással kapcsolatban fejlődtek ki, nem célunk foglalkozni- Itt egységes rendet megállapítani nem is lehet. Az elmondott köszöntők, az ú. n. rigmusok lehetnek néprajzi szempontból érdekesek, bármilyen primitív dolgok is azok, egyházi szempontból azonban nemcsak hogy értéktelenek, de némelyike olyan, hogy egyenesen ki kellene küszöbölni az esküvői mondókák közül. Alföldi gyülekezeteinkben az ilyen rigmusok egyáltalán nem divatosak. Népünk teljesen megelégszik a hivatásos násznagy ténykedéseivel. Ennek a megbízatása csak a vacsora befejeztéig tart, de azután is kötelessége vigyázni arra, hogy a vigadozás el ne fajuljon. Több gyülekezetben a vacsora végeztével is offertóriumot tartanak a gyülekezet részére, melyet másnap a násznagy juttat el az egyház gondnokához. Nem feledkeznek meg a gyülekezet szegényeiről sem. Ezek már hívatlanul is megjelennek, mert tudják, hogy mindenütt szíves szeretettel vendégelik meg őket. Ez a megvendégelés azonban már nem szokás, inkább az öröm fölött érzett hálának a parancsa. Meg kell még jegyeznünk, hogy régente csak bizonyos napokon tartottak lakodalmi ünnepélyeket. Hétfőn, pénteken, szombaton sohasem- Még vasárnap is igen ritkán. Kedd, szerda, csütörtök volt a lakodalmi ünnepélyek napja. Érdekes, hogy ma már, — a polgári házasságkötés hatására, tartanak szombaton és vasárnap is lakodalmi ünnepélyeket, hétfőn és pénteken azonban sohasem. Lelkészi karunk ma is szorgalmazza a szombati és vasárnapi lakodalmazások megszüntetését. A házasságkötés befejezéséhez tartozik még az, hogy az új házaspár az esküvő utáni vasárnapon templomba megy. Most először önállóan, együtt mint férj és feleség. Nem kísérik őket, mint eddig. Némely gyülekezetben külön pad vájra mindig az új házasokat az istentiszteleten. A templom legutolsó padja mögött van ez a pad elhelyezve. Ennek a szokásnak nagy nevelő hatása van, mert egyrészt Isten iránti hálára készteti a fiatalokat, hogy őket szívük kívánságára eggyé tegye, másrészt pedig így nevelik őket arra, hogy ők már a gyülekezetnek külön családot alkotó tagjai. Evangélikus Templomok 33 513