Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.

felhozni, hogy egy-egy templom újjáépítésére mekkora áldozatot hoznak híveink, mégpedig nemcsak a buzgó, hanem a kevésbbé buzgó keresztyének is. A templom szentségével való rnegteljesedés életszükséglet. Már a templomba való készülődés is az áhítat szolgálatában áll. Szombaton este, amikor megszólal a legnagyobb harang, tudomásul veszi a gyülekezet a másnapi istentiszteletre való hívást. Vannak gyülekezetek, melyekben szombaton már a déli harangszót is a legnagyobb haranggal húzzák. A „kisvasárnapi" (szombati) elcsendesedő a legtöbb gyülekezet ünnepi előkészülete volt. Egy lelkész beszélte; hogy amikor gyülekezetében elhangzott a szombat esti harangszó, kiürült a kocsma, hiábavaló volt a kocsmáros minden csalogatása. A szombati elcsendesedés fontos része a közös esti családi áhítat volt. Éneklés, imádság, a másnapi evangéliomi, vagy epistolai szentlecke olvasása. Az előkészületet az evangélikus szülők nagyon komolyan vették, öreg emberek mondják, hogy az áhítat elmulasztására a családban nem volt mentség, azon a család minden tagjának jelen kellett lennie. De ugyanakkor a kisvasárnapi teendők közé tartozott a templomtakarítás, oltárdíszítés. Ez a leányok teendője volt. Jól tudták a leányok, hogy mikor kerül rájuk a sor. Ma már ez legtöbbnyire leányegyleti munka, — valamikor templomhoz fűződő szokás volt. Jutott virág bőven az oltárra, a szószékre, még a keresztelő medencére is. Mikor pedig megszólalt a vasárnap hajnali harangszó, már tisztára volt seperve az utca, hogy tiszta, szeméttelen legyen a templomba vezető út. A templomba hívó harangszó elhallatszott messze tanyákra és filiákba. Csendes, templomba való készüléssel telt el a vasárnap reggel. Messziről indultak el a hívek kocsin, vagy gyalogosan, hogy még a harmadik harangszó előtt beérjenek a faluba, vagy az anyagyülekezet templomába. A második harangszó után már mozgolódik a gyülekezet. Szinte egyszerre indulnak el az alvégről és a felvégről. Ott csoportosulnak a templomtéren. Mert nem mellékes dolog az, miként történik a templomba való bevonul ái'r A legtöbb helyen legelőször vonulnak be az öregek és utóljára a fiatalság. Vannak helyek, ahol szinte az egész gyülekezet egyszerre teh't meg a templomot. Már úgy érkeznek, hogy egész utcasor egyszerre érjen a templom elé. Elől a férfiak, utánuk az asszonyok, végül a fiatalság. A gyermekek előre sietnek, az ő helyük a kántor mellett van, az orgonánál és sok he'yen ők teszik ki az énekszámokat. Az persze nagyon feltűnik, ha valaki későn érkezik. Egy»Igyatok ebből mindnyájan«. Csömör szerű népünk tudja, hogy a pontosság is szolgálat és hogy az istentisztelet a harangszóval veszi kezdetét. Azután nem mellékes dolog, hogy a gyülekezet hogyan helyezkedik el a templomban. Elől ülnek az öregek, hátrább a fiatalja. Legények, fiatal házasok a karzaton, leányok leginkább az oltár körül és a padsorokban állnak. A szószék alatti oldalon a nők, másik oldalon a férfiak ülnek. Általában ez a megszokott elhelyezkedés. Nagy gyülekezetekben azonban még azt is tekintetbe veszik az elhelyezkedésnél, hogy ki melyik városrészen lakik. A békéscsabai kistemplomban valamikor a felvéginek nem volt szabad elhelyezkednie az alvégiek helyén. A templom három hajója mutatta irány szerint a hívő hovátartozandóságát. A nagytemplomban ez ez elkülönülés már nehezebben ment, azonban a karzatokon még ma is fennáll a régi szokásokhoz való alkalmazkodás. Ugyanis a földszintet csak öregek töltik meg, a férfikor derekán levők a karzatokon helyezkednek el. Van sok olyan gyülekezetünk, melyekben az egyes családoknak pénzen megváltott helye van. Ennek a szokásnak szálai bizonyos adózási rendszerhez vezetnek- Idegen ember, ha elvetődik ilyen gyülekezetbe, részt akar venni az istentiszteleten, nem tudja megérteni, miként