Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.
II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.
gyülekezeti szokásaink az istentiszteleti életből fakadtak. Népünk ugyanis ragaszkodott kialakult templomi és gyülekezeti szokásaihoz- Azok megsemmisítésébe nem tudott és nem akart beleegyezni. Sokszor még a változtatások ellen is a leghatározottabban tiltakozott- Ismerek olyan gyülekezetet, melynek újonnan megválasztott lelkészét sokáig nem tudták megszeretni azért, mert az oltári szolgálatnál nem tartotta be elődeinek szokását, hogy t. i. az oltárhoz a térdeplő megkerülésével a baloldalon lépjen fel s az ellenkező oldalon jöjjön le. Az új lelkész hol az egyik, hol a másik oldalon lépett az oltár elé. Később küldöttségileg kérték arra, hogy alkalmazkodjék a régi szokáshoz. Ilyen, szinte jelentéktelennek látszó dolgok mutatják, hogy nehéz dolog megszüntetni egyes szokásokat, de éppen olyan nehéz dolog újakat bevezetni is. Felvetődik még a kérdés, vájjon van-e ezeknek a kialakult szokásoknak valamilyen gyakorlati, építő jelentősége? Erre a kérdésre csak akkor adhatunk világos feleletet, ha ismerjük az illető gyülekezetek lelki alkatát, életvszonyait. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy minden szokás tulajdonképpen a rend kedvéért alakul. Van rendszer a szokásokban is és van bennük rendre való törekvés. „Hogy mindenek ékesen és jó rendben történjenek", — (I. Kor. XIV, 40) ahhoz igen jó segédkezet nyújtanak a meghonosodott jó szokások. A rendnek pedig mindig építő hatása van. Gondoljunk itt például csak az úrvacsora kiszolgáltatása alkalmával sok helyen tapasztalt rendetlenségre, tolongásra. Ahol nincs kialakult szokás, csak rendetlen tolongás, ott minden az áhítat rovására történik. Nagyon sok templomi és gyülekezeti szokást érdemes fenntartani az építés, áhitatkeltés miatt is. Ami pedig igen nagy fontosságot kölcsönöz ezeknek a szokásoknak, az, hogy az evangéliomi szellem tiszteletben tartása miatt keletkeztek. Ünnepi komolyságot, az evangélium szolgálatára való törekvést ébresztenek a hívő lelkekben, Az is igaz, hogy lehetnek rossz szokások is. Lelkészi karunk azonban vigyáz arra, hogy ezek ne jussanak a gyülekezet életében komolyabb jelentőségre. „Hadd teljesedjünk meg templomod szentségével. (Zsolt. LXV, 5.) Evangélilkus népünk mindig különös szeretettel tekintett gyülekezete templomára. Büszke volt erre a hajlékra. Ha összehasonlította is más, az övénél nagyobb, szebb templommal, akkor is saját templomát tartotta a legszebbnek, legkedvesebbnek. Hiszen ehhez fűződött életének, boldog emlékezéseinek minden eseménye; gyermekkorától késő vénségéig ide húzta, vonzotta őt az Ige vigasztalása, bátorítása, itt merített erőt munkájához, nehéz küzdelmeihez, —- és bizony valamikor kultúrális igényeit itt elégítette ki. Már az a tekintet is, mellyel gyülekezete templomára néz, eI L árulja azt a vágyat, hogy meg akar teljesedni liten házának szentségével. A kevésbbé templomozó hívek is tiszteletben tartják. Templomaink történetében alig találkozunk az evangélikus templom megszentségtelenítésével, vagy a megszentségtelenített templom, újraszientelésével. Arra ellenben tudunk egész sereg példát Istentisztélet Csömörön Ürvacsoraosztás Csömörön
