Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.
II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.
TEMPLOMI ÉS GYÜLEKEZETI SZOKÁSOK j Irta: SOLYMÁR PÁL A néprajzi kutatónak nemcsak leíró, de történeti munkát is kell végeznie. A néprajz viszszafelé kutat, keresi az egyes népi szokások eredetét, helyét, körülményeit, valamint a népélet belső törvényszerűségeit. Ennélfogva igen széles területet kell felkutatnia. Egy ilyen rövid tanulmány keretében ezt a szétágazó munkát elvégezni nem lehetTárgykörünkben irodalomra sem tudunk támaszkodni. Általában a néprajzi tudomány még elég fiatal tudomány. Mégis minden fiatalsága ellenére is igen gazdag anyaggal rendelkezik. Magyar népünk művelődési, valamint müveltségviszonyaira vonatkozó anyagot úgyszólván teljes egészében felölelte- Egyházi vonatkozásban, közelebbről: evangélikus vonatkozásban azonban ezek a müvek csekély tájékoztatást nyujtahak. A néprajzi kutatásoknak az eredményeit csak démográfiai és néplélektani szempontból tudjuk értékesíteni s csak annak eszközeit hívhatjuk segítségül tárgyunk alapos felölelésénél. Tehát teljesen kutatásokra vagyunk utalva akkor, amikor tárgykörünket fel akarjuk dolgozni. Még így is igen gazdag anyag áll rendelkezésünkre- Alapos, egész embert kívánó kutatás esetén olyan bőséges anyaggal rendelkezhetünk, hogy az nemcsak egy rövid cikk, de egész vaskos könyv anyagát tehetné ki. Rendszerbe foglalva, a néprajzi tudomány módszereinek, eszközeinek segítségül hívásával kutatásaink eredménye igen gazdag kincse lehetne evangélikus egyházunknak. Mert tényleg olyan különös, figyelemre méltó s az evangélium talajából kinőtt szokásokkal találkozunk népünk életében, hogy ez a tárgykör megérdemelné a vele való foglalkozást. Ennek a tanulmánynak keretében azonban csak azokra a jelenségekre szorítkozhatunk, melyek a templomi élettel vannak szoros összefüggésben- De még így is csak pusztán leíró módszerrel, a különösebb figyelemre méltatott anyag kiválogatásával. Templomi és gyülekezeti szokásokról kell szólnunk. L,egeisösoroan meg kell jegyeznünk, hogy közelebről azokkal a szokásokkal akarunk megismerkedni,. melyek népünk istentiszteleti életével vannak kapcsolatban- T. i. ezek a templomi és gyülekezeti szokások valóban népünk istentiszteleti szokásaiból fakadtak. És ha mi beszélünk is külön templomi szokásokról, melvek helyenként más és más formában jelentkeznek, ezek eredetét, kialakulását megérthetjük, ha az istentiszteleti életre hivatkozunk. Egyházunk istentiszteleti rendjében azelőtt nem volt egység. A forma csak lényegileg egyezett, t. i. a központi gondolat mindenütt az igehirdetés fontossága volt. Egyházunk sohasem a formára, hanem a tartalomra helyezte a fősúlyt. De vidékek szerint is változott az istentiszteleti élet- Népünk mindig szétszórtan élt az országban, s ha éltek is bizonyos vidékeken, egy körzetben, nagyobb tömegben evangélikus hívek, ott is fennállott istentiszteleti életükben gyülekezetenként bizonyos formai különbség. Olyan esetekkel is találkozunk, hogy ugyanannak a gyülekezetnek két különböző részén más szokások honosodtak meg(Pl. Békéscsaba, Modor, Mezőberény.) És változott az istentiszteleti élet nemzetiségek szerint is. Más volt az istentiszteleti élete a maeyar ; szlovák, német és vendajkú gyülekezetnek. Hogy azután a gyülekezetben változó lelkészek menynyire ápolták ezeket a szokásokat s mennyire igyekeztek azokból valamit eltörölni, ez a tény keveset változtat azon a megállapításon, hogy
