Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.

EVANGÉLIKUS EGYHÁZI KÓRUSMŰVEK ÉS „ KÓRUSOK Irta: PESKÓ ZOLTÁN Az első dal az ősemberrel együtt született meg, az öröm, vagy a bánat volt szülőanyja. Dal, égi kórus szólalt meg az isteni gyermek születésekor. Amikor elfogynak a szavak, a gondolat a dalban tovább él! Már az őskeresztyének is énekeltek a templomokban, ének kísérte a liturgia minden mozzanatát. Az ősegyház dallama a keletről származott gregorián-ének. Sokáig egyszólamban énekeltek, majd megszületett a többszólamúság kezdete, a quintekben énekelt orgánum. A 14. század már virágzó többszőlamúságról tanúskodik, a polifónia fénykora a 16—17. század. Egy Palestrina (1525—1594.), egy Orlandó di Lasso (1532—1594.) olyan kórusmű-. vészetet alkotott, mely örök értéke a muzsikának. A reformáció a gregoriánból és világi énekből álló korált tette az istentisztelet gerincévé, amely minden evangélikus többszólamúságnak egyúttal alapja is. A korál a vezető dallama (cantus firmusa) a többszólamú motettáknak (4—6—8 szólamúak), a korált dolgozza fel az orgonamuzsika a korálelőjátékokban, később a korál a kantáták vezérfonala, Bach passióiban a korál fejezi ki a vallásos hangulatváltozásokat: az örömet és bánatot. Az evangélikus egyházi zenének legnagyobb értéke maga Luther Márton, aki maga is jó muzsikus volt,

1 ő felismerte a muzsika nevelői értékét, ezzel akarta a gyülekezetet Isten igéjéhez vezetni. Azt mondja: »A próféták és 1 Mahrenholz: Luther und die Kirchenmusik. „Míg Zwingli az akkor ismerős valamennyi hangszernek mestere, addig Luther a kor hangszertárából a lantot és fuvolát uralta." 2 Payr S.: Luther és az egyházi ének. az egyházi atyák példája nyomán német zsoltárokat kell adnunk a népünk számára, vagyis vallásos énekeket, hogy Isten igéje az ének által is a nép között lakozzék.« »A zene Istennek egyik legkedvesebb és legdicsőségesebb ajándéka, melynek a Sátán elkeseredett ellensége. A zene eltávolítja szívünk fájó szomorúságát és megtöri bűnös gondolataink hatalmát. A zene a fegyelem egyik gyöngéd és kedves fajtája: megnemesíti szenvedéseinket és megtisztítja értelmünket.* Egy másik helyen a muzsikát így értékeli: »A zene Isten legszebb ajándéka és közel van a teológiához.« »Egy a bizonyos, amit a tapasztalat is igazol, hogy Isten igéje után semmit sem kell olyan méltóan és fennen dicsérni és értékelni, mint éppen a muzsikát.« »Nem szégyenlem nyíltan megvallani, hogy a teológián kívül nincs oly művészet, amely a muzsikával vetekedned »Isten a muzsika által az evangéliumot prédikáljad Luther eme kijelentései meghatározzák a muzsika helyét az evangélikus egyházban, amely az istentisztelet lényeges és nélkülözhetetlen alkotó eleme, de amelyik mindig csak az Isten igéjének szolgálatában állhat. Luther nemcsak az istentisztelet zenéjére fordít figyelmet, de gondja van a művészi egyházi zenére is. ö maga az egyetemen zenei tanulmányokat is folytatott és olyan jártasságot szerzett a zenében, hogy többszólamú tételt maga is tudott komponálni.

2 Korának legjobb muzsikusaival levelezésben állott, így például a katolikus Senfliel (müncheni udvari karmester), akinek műveit igen nagyra értékelte, azt mondta róla asztali beszélgetéseiben: »Ilyen motettát nem tudnék írni, ha szétszaggatnám is magamat, Evangélikus Templomok 32 497