Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

Az Újszövetség temploma. Az Ószövetség templomának kárpitja fölé­től aljáig kettéhasadt, amikor Isten Szent Fia. az Űr Jézus Krisztus elvégezte a bűnös emberi nemért a váltságot s kiadta lelkét a golgotai keresztfán. (Máté Evang. 27:50—51.) Ezzel a ténnyel nyitotta meg Isten az Új­szövetség templomát, amint azt Szent Igéje ki nyilatkoztatja: »Mivelhogy azért atyámfiai bizo­dalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, azon az úton, amelyet ö szen­telt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az Ö teste által. (Zsid. 10:19—20.) A templom eltakart és elrejtett szentélye megnyílott és maga Jézus lépett be rajta, mint főpap és mint áldozat: „Mert egyetlenegy áldo­zatával örökre tökéletessé tette a megszentelte­ket, (Zsid. 10:14.) lévén nagy papunk az Isten háza felett." (Zsid. 10:21.) Az Újszövetség templomának ház- és asztal­közössége. Az Űjszövetség templomában a szentély nyitva áll. Oltára, az Urnák asztala, ahol az Ür maga az Ö asztalközösségébe várja az éhezőket és szomjúhozókat mennyei eledelre és lelki táp­lálékra, az Igére. Az Űjszövetség temploma kifejezésre jut­tatja és jelképezi azt, hogy Jézus ház- és asztal­közösséget szerzett az övéinek. (Lukács 22:28- ­30, János 14:2—3.) Tézus első nyilvános ténykedését és csoda­tettét is ház- és asztalközösségben, a kánai me­nyegzőn cselekszi meg Isten dicsőségére s az Öt és tanítványait is meghívók és befogadók örö­mére. (János Evang. 2:1—11.) Nem utasítja vissza a farizeus asztalához történt meghívását (Lukács 7:36, 14:1.) és a vámszedő Zákeus házába is betér. (Lukács 19: 1—10.) Együtt eszik a vámszedőkkel és a bű­nösökkel, ház- és asztalközösséget keres velük. (Máté 9:10—13.) Az utolsó vacsorán asztalközösségben bú­csúzik tanítványaitól és az emmauszi tanítvá­nyok az asztalnál ismerik fel a kenyér megsze­géséről, feltámadását pedig tanítványainak és övéinek asztalközösségében bizonyítja meg. ('Máté 26:17—29., Márk 14:12—25., Lukács 22.7—20., Lukács 24:30—31, Márk 16:14., Lu­kács 24:33—43., János 20:19—26., Apóst. Cse­lek. 1:3.) Jézusnak mindezen ténykedései örökérvé­nyű, szimbólikus jelentőségű cselekedetek, amit az újszövetségi keresztyén templom szimboli­kája juttat kifjezésre. A ház és asztalközösség a „communio"-t, az életközösséget jelenti, melynek legteljesebb valósitlása az Ür és övéi között az Űrvacsora, helye pedig az Űr asztala, az oltár. Az oltár az Űjszövetség templomának legfőbb helye. A kö­zösség pedig a gyülekezet; a gyülekezet hajléka és az Úrvacsora helye pedig a, templom. Jézus a közösségre nagy súlyt helyezett, ezért könyörög főpapi imájában. (János Evang. 17:11.) •Tanítványait az egyakaratra, a közös ké­résre, a közös ima erejére inti Jézus, mert az Ővele való közösséghez legalább ketten, vagy hárman kell, hogy közösséget, gyülekezetet al­kossanak. Lelkükre köti mindezt a búcsú és vég­rendelkező beszédeiben. (Máté 18:19—20, '28:20., János 13:34—35., 14:16, 18, 20.; 15: 4—17.) Az egyakaratban való együttlét, a közös kérés és a közös ima a gyülekezetben, a temp­lomban valósul meg és jut kifejezésre. Utoljára összejővén Jézus a tanítványaival, meghagyja nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsá­lemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet hallottak tőle. (Apóst. Cselek. 1:4., 2:1.) A ház mint templom. A ház, ahol a tanítványok együtt voltak, amikor az Atyának ígérete, a Szentlélek Jézus által elküldetett és eltöltötte az egész házat, ahol ültek, egy magánház volt. Nagyobb, eme­letes ház volt, »ahol szállva valának«. (Apóst. Cselek. 1 : .13.) Azt is mondhatnók, hogy ez a magánház volt Isten jótetszése szerint az Űjszövetség első temploma, a Szentlélek kitöltésének a háza, a Szentélek temploma. Még minden nap egyakarattal kitartanak a tanítványok és a hívek az ószövetségi, jeru­zsálemi templomban, de már házanként törik meg a kenyeret, részesedvén eledelben, öröm­mel és tiszta szívvel. Az Űrvacsorát tehát már házanként veszik. (Apóst. Cselek. 2 : 46.) Az ószövetségi templomban mindennap hirdetik Jézust, a Krisztust, de már házanként is szünet nélkül hirdetik az Evangéliumot és tanítanak. (Apóst. Cselek. 5:42.) Az ószövetségi templomtól hamarosan el­szakadnak az üldöztetés miatt. A Jeruzsálemen kívüli, vidéki és más or­szágokbeli zsinagógákban folytatják tovább az apostolok a térítést és prédikálják Jézust, a Krisztust s hirdetik az Evangéliumot. (Apóst. Cselek. 13:5—52, 14:1—3.) A zsidók azonban ellenük szegülnek és kezdik üldözni a keresztyéneket és a zsinagó­gákból kivetik őket. (Apóst. Cselek. 13:45—50, 18:4—6, 19:8—10, 23—40.)

Next

/
Thumbnails
Contents