Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

TEMPLOMSTÍLUSOK Irta: DR. GYIMESY KÁROLY A templom és stílusa az Ige megvilágításában Templomstílusokról az Evangélikus Templomokról szóló munkában igazán csak akkor írhatunk, ha mindenekelőtt az Evangélium megvilágításában rámutattunk arra, amit Isten Szent Igéje alapján a templomról és a templom stílusáról tudnunk kell. Azt, hogy mi a templom, a keresztyén ember nem határozhatja meg önként és nem határozhatja meg másképpen, mint ahogy azt Isten maga határozta meg az ö teljes kijelentésében, a Szentírásban, különösképpen pedig amint azt az Ö Szent Fia, az Űr Jézus Krisztus által tette. Hogyan látja Jézus a templomot? Mit mond róla Ö és mit mond róla Isten Igéje? A 12 éves elveszett Jézust ott találják meg a templomban. Ott van Ö otthon. Teljes öntudattal marad ott. Amikor megkérdezi anyja, Mária, hogy miért cselekedte ezt, szent kinyilatkoztatással mondja: »Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?« (Lukács 2:49.) A templom tehát az Atya dolgainak a háza, Isten ügyeinek a hajléka, Isten dolgainak a munkahelye. Mit mond még róla? Máté Evangéliumában a 12. rész 4. versében Isten házának mondja, a 21. részében a 13. versben pedig utal a Szentírásra és idézi azt, mondván: »Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik.« Ezért veri ki még a pitvarából is a kufárokat. A 14. vers szerint mennek hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítá őket, ezzel mindjárt a szent és jó cselekvések helyévé avatja a templomot. Jézust minden ünnepnapon a gyülekezetek helyein találjuk és minden ünnepen a templomban. Megszenteli a helyet és a napot igehirdetésével, tanításával és csodatetteivel, szent és jó cselekedeteivel. Példát adott, hogy mi is aképpen cselekedjünk. (Lukács 4 :15—22, ugyanott 4 : 31—32, János 7 :14, 8 : 2, 8 : 20.). Jézus templommá avatja az otthont is, amikor azt mondja: »Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, negfizet néked nyilván.« (Máté 6 : 6.) Templommá avatja a pusztát és a hegyet, ahol imádkozik (Márk 1 : 35, 6 :46), a hegyet, a tengert és a mezőt, ahol tanít és prédikál (Máté 5 :1—2, Lukács 5:3 és 6 :17.) és minden helyet, ahol ketten, vagy hárman egybegyűlnek és Ö nevében (Máté 18 :20) és különösképpen megszenteli cselekvésével azt a házat, ahol az Úrvacsora Szentségét szerzi és ahol az ö Szentségeit szolgáltatják ki (Lukács 22 : 7—12, János 6 : 55—56). Rámutat arra a helyre és templommá avatja, ahol az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát (János 4 : 21—24). Rámutat az Atyának a házára, ahol sok lakóhely van, ahol ö készíti el a helyet az övéinek. Az evangéliumi keresztyénség temploma és éppen az evangélikus keresztyénség temploma ezeken az alapelveken épül fel, lévén a fundamentum szegeletköve maga az Űr Jézus Krisztus. , ; Ez az evangélikus keresztyénség templomfogalmának a tartalma és a lényege. Mindezekből Isten Szent Igéje és az ö Szent Fiának, a mi Urunknak, Jézus Krisztus-