Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

10. Alsónána dekig még mindig megfigyelhető volt építészetünkben. Vannak templomaink, melyeknek nincs egységes román, vagy gótikus stílusa, hanem az egyik, vagy másik iránnyal nagyobb rokonságot mutatnak, e mellett azonban megtalálhatók rajtuk a másik irány jellegzetességei is. Jellemző ezekre a templomokra, hogy építészeik többnyire támpillérekkel alkotják meg a falrendszert, akkor is, ha ezt az építészeti szempont nem indokolja, belső terük egy nagy csarnokból áll, szeretnek fiálékkal díszíteni, sőt a romantikából ismert keleti díszítőelemekből is többször megőrzik az ú. n. maureszk díszítést. Ennek a válogató stílusnak főként a vidéken dolgozó építészek között volt elterjedése. Inkább hajlik a román stílus felé Gádoros 1888-ban, Sztracha Ernő és Slozárik József tervei szerint épült temploma. A jelzett irányhoz tartozó alkotások közül ez kétségtelenül a legharmonikusabbak és legegyszerűbbek egyike. Mérsékelt félpillérek jelentik a függőleges tagolást, a vízszintest pedig erősen meghúzott párkány. A párkány alatt félköríves mértani ornamentika fut végig. Rózsaablaka egyszerű körablak, az épület négy sarkán és a torony oromzatának sarkain egyszerű fiálék emelkednek. Belső tere téglalap-alaprajzú, mint a válogató 11. Vadosfa stílushoz tartozó templomoknál általában, belső falait lizénák tagolják. (9. kép.) Alsónána templomát is elsősorban román hangulatúvá teszi oszlopbéléses kapuja, félköríves ablaksora, menynyezetének boltozása, viszont a szinte kis tornyokká kialakított, fiálékban végződő támasztóoszlopok a gótikára emlékeztetnek. Tornya a homlokzat fölött, főtengelyben helyezkedik el, ez is jellemző a nevezett stílushoz tartozó épületekre. (10. kép.) Alsónána templomát Geyer Flórián és Dorsch Eduárd tervezése szerint 1865-ben adták át rendeltetésének. A vadosfai 1912-ben épült templom külső képe a félkörív erőteljes alkalmazásával ablakon, bejáratokon és díszítőmotívumokon egyaránt neoromán sajátságokat láttat, belül viszont vasbeton oszlopokon nyugvó boltívek tartják a téglalap-alapú templomtér mennyezetét. Ennek az épületnek tervezője Vogel József volt. (11. kép.) A celldömölki istenháza átépítés folytán, Stetka Péter tervezésében nyerte mai alakját 1894-ben. Ugyancsak egyhajós, hosszanti elrendezésű épület, fölépítése, díszítőelemei neoromán jellegűek, így tömege, oszloppal felosztott, kettős, félköríves ablakai, kapubejárata. Viszont a gótikától kölcsönzi támpilléres faltagozását és a tornyán a kis fiálékat. Belső kiképzésének jellegze-