Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

8. Pécs 9. Gádoros kedvező hatását, lévén a stílus klasszicizáló, — ebben a stílusban nehezebb megfelelő tornyot építeni, mint mellőzni azt. Középen rizalit élénkíti a homlokzatot, mely, mint az egész homlokzat is, két szintre oszlik, (8. kép.) Az alsó szint közepén nyílik a nagyméretű, félköríves kapu,, a felsőn pedig három hatalmas, félkörívü ablak sorakozik, korinthizáló fejű öt nagy félpillér között. Megtaláljuk a rizalit felső lezárásaképpen a háromszögű oromfalat is, oromfal és tetőzet párkányzata alatt pedig a jellegzetes, antikizáló »csöppek«-et. Kiegyensúlyozott, monumentális benyomást tesz ez az egyénien megoldott homlokzat. Klasszicizáló templomépítészetünk általánosan használt, fontosabb változatait és az átlagtól elütő, érdekesebb jelentkezéseket az említett néhány példával jeleztük. Természetesen, nem egy templomunk tartozik még a felsoroltakon kívül a klasszicizáló irányhoz. Ami a belső berendezést illeti, az oltárok mindég a torony alatti bejárattal szemközt, a templomcsarnok végén állanak. Felépítésük többnyire stílusosan illeszkedik a temploméhoz, így pl. görögös oszlopokkal képezték ki a csanádalberti oltárt, hármas pillércsoportokkal a gyomait, ismét oszlopokkal a péterhegyit. Oltár és szószék összekomponálása jellemzi továbbá a berendezést, a legtöbb felsorolt alkotásnál így oldották meg a szószék elhelyezését. Ez az elgondolás arra óhajt utalni, hogy istentiszteleteink középpontjában az igehirdetés áll. A klasszicizáló törekvések nem szűntek meg a XIX. század letűnésével sem, csupán újabb átalakuláson mentek keresztül. Mai napig is termékenyítőleg hatnak építészeilik képzeletére s a legújabb építőstílusok tárgyalásánál is lesz alkalmunk rámutatni a klasszikus formák örök befolyására. Válogató stílus. Annak a „romantika" néven nevezett iránynak, mely a neoklasszicizmust fölváltotta, nem volt hosszú élete s nem is maradt nálunk sok alkotása. Hatása azonban az utóbbi évtize-