Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

TORONYELHELYEZÉSEK.. 84. 50PQ0N 65. MEZOBERENY I. 86l MISKOLC. PETRŐC. 86. BR VÁRBELI péqiTEMPlOM. <39, SA'RVA^ / 90. BP. DEAkTER,. elnyelte. Csaknem félszázad alatt ment végbe ez az átalakulás. Kétségtelenül hozzájárult ehhez az átlakuláshoz a gazdasági viszonyoknak mostohasága, minek folytán a költséges toronynak helyébe lépett az oromzat felett kifejlődött huszártorony-szerű kialakítás. Ezt a jelenséget észleljük a régi budai várbeli templomon (88. ábra) és effajta torony koronázta a budapesti Deák-téri templom főhomlokzatát is (90. ábra). A klasszicizmus tehát a tympanonos homlokzatot fejlesztette ki a torony beolvasztásával. A XIX. század második felében előretörő romanticizmus templomhomlokzata felszabadult a tympanonos megoldás hangadó szerepe alól és ismét találkozunk szervesen felépített toronnyal bíró homlokzatokkal. Visszapillantva a vizsgálódásaink folyamán megtett útra, meg kell állapítanunk, hogy a liturgikus követelmények, valamint a jellegzetesen evangélikus eszmevilág jelenségei a templomok alaprajzaiban is, homlokzatain is előtérbe kerültek. A XVIII. század végén jelentkeztek már úgy térképzésben, mint homlokzaton félreismerhetetlen jelei a lutheri világnézetnek. Majd a XIX. század első felének klasszicizmusa nyújtja azt a talajt, melyből önálló el gondolások láthattak napvilágot. Az evangélikus templomi alkotások a józan mérlegelés szilárd talaján állva, létrehozták azt a típust, mely egyszerűségével, puritán formanyelvével és világos, áttekinthető szerkesztői sajátosságaival helyet tudott magának biztosítani a század architektúrájában .