Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

AZ EVANGÉLIKUS TEMPLOM EGYHÁZI JELLEGE ÉS RENDELTETÉSE Irta: Dr. JÁNOSSY LAJOS I. Az a feladatunk, hogy megfeleljünk erre a kérdésre: mi az evangélikus templom és mi a rendeltetése? — Tájékozódásul ezért először a templom eredetét vizsgáljuk és megnézzük: milyen tényezők hozták létre és alakították a keresztyén, evangélikus templomot? — így láthatjuk meg ugyanis az evangélikus templom egyes sajátosságait, egész jellegét. — Ennek alapján aztán megállapíthatjuk az evangélikus templom rendeltetését és jelentőségét. S egyúttal meghatározzuk azokat a lényeges követelményeket, amelyeknek az evangélikus templom építésében, berendezésében és használatában érvényesülniük kell. Megállapítjuk, hogy milyennek kell lennie az evangélikus templomnak és megjelöljük a templom helyét az Egyház életében. Természetes, hogy tárgyunknak és feladatunknak megfelelően tisztán elvi — egyházi, theológiai, liturgiái — szempontot igyekszünk érvényesíteni; így szolgáljuk igazán a gyakorlati feladatok megoldását is: a templom Urának dicsőségére és a templom népének lelki javára. # A templom az Egyház alkotása. Benne a földön — térben és időben — élő Egyház teremtett magának teret, helyet és ezt Istenben való életének élése közben, szükségletének megfelelően kialakította, berendezte. A te;nplom szellemisége, belső — szerves — egysége nyilatkozik meg és bontakozik ki a templom anyagi megjelenésében, mint építészeti műalkotásban, amelyben egészen természetesen minden az Egyház életét szolgálja. A templom az Egyház — Isten akarata szerint való -- életformájának organikus megnyilatkozása. Az Egyház pedig a Jézus Krisztustól itt a földön alapított üdv- (kegyelmi-) intézmény, amelyben az igével és a szentségekben valósággal jelenlevő és munkálkodó, megdicsőült Üdvözítő a lelkipásztori hivatal szolgálatával maga gyűjti egybe az embereket és ahol őket a vele való hitbeli közösségben Szentleikével megtartva, üdvösségre viszi. — Az Egyház tehát alapvető módon isteni intézmény és éppen így lesz a hívek gyülekezetévé. Az Egyház a megdicsőült Krisztus valóságos, kegyelmi jelenlétének (praesentia reális) és munkásságának titokzatos és szentséges színhelye. Az Egyház szellemi-testi, tagozott orgafiizmus (I. Korint. 12:18, 27); az Egyház az élő Krisztus élő teste, — az Egyház a Krisztus teljessége (Efez. 1:22—23). Ennek a Krisztus-teljességet élő életének legsajátosabb, istenemberi megnyilvánulása az Egyház istentisztelete, igazi »közügye«: a liturgia, amelynek legfőbb cselekvő alanya, éltető forrása maga az Egyház feje, az élő Üdvözítő. Amint az Egyházat Krisztus Urunk kegyelmi jelenléte és munkássága, müvének állandó ak-. tualitása teszi Egyházzá, éppen úgy az Egyház istentisztelete is egészen Jézus Krisztusból, a testté lett Igéből él; — a liturgia az Ige szüntelen megtestesülése az Egyházban: »És az Ige 17 Evangélikus Templomok