Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

voltának felismerését. Azzal az esettel is találkozunk, hogy az első templomot, egy második, az előbbinél nagyobb templom követte. A tolnamegyei Györköny községben állott egy imaház, mikor ez kicsinek bizonyult, 1796-ban templomot építettek köréje — úgy, hogy az építkezés alatt is meg lehetett tartani a megszokott helyen az istentiszteleteket. Csak a nagyobb templom elkészülte után bontották le a benne levő imaházat. A vasmegyei Boba községben 1789-ben szentelte fel Perlaky Gábor superintendens a templomot. Ekkor a már említett előírás szerint a főbejárat a templom oldalában helyezkedett el. Mikor megépült 1819-ben a torony, a templom főbejáratát ide helyezték át. Utóbbihoz hasonló bejárati áthelyezéseket másutt is látunk, így a pestmegyei Gyón községben az 1733-ban épült templom oldalában levő főbejáratot 1838-ban, a torony felépítésekor ezen át nyitották. A templomok átépítésére az oly sokszor pusztító tüzesetek is megadták a kínálkozó alkalmat. A pozsonymegyei Apostag községnek első temploma 1786-ban épült. Ezt a tűz elhamvasztotta és ennél nagyobbat emeltek 1827-ben. A nógrádmegyei Erdőmeg község temploma is kicsinek bizonyult, 1788-ban nagyobb épült helyette. 1831-ben ez leégett, ennek helyébe új épült, de mivel 1845-ben ez is leégett, ugyanazon évben létesítették a ma is álló istenházát. Az első miskolci templom is elhamvadt, az ennek helyébe épített templom 1843-ban újból tűz martaléka lett, a mai templomot ez után emelték. Nem egyszer a tornyok nagysága is változott idővel, részben anyagiak hiánya miatt, részben a miatt, mert a türelmi rendelet előtt felállított harangláb alakjára, méretére, nagyságára is befolyást kívánt gyakorolni az engedélyező hatóság. A vasmegyei Gérce községben az 1795-ben épült torony először csonkán maradt, majd 1800-ban építették ki. Nemeskéren 1743ban épült a torony. A megye beszüntette az építést, erre csonkán maradt és csak 1862-ben épült ki teljesen. Itt a templom kialakítására az volt a hatósági kikötés, hogy a község házai közül előkelőségben ne emelkedjék túl; magtárszerűnek kellett lennie. Ehhez a hatóság mindvégig ragaszkodott is. Látjuk, hogy a magyar evangélikus templom létesülését oly mellékkörülmények kísérték, melyek a szabad alakulást erősen gátolták. A gyülekezetekből azonban sohasem hiányzott a lelkesedés ahhoz, hogy minden, sokszor leküzdhetetlennek tűnő akadályokat is eltávolítson az útból. Az állhatatosság és kitartás is megvolt, ha rá került a sor, a távolban levő célt éveken át tartó szívós munkával megközelíteni. A hívek áldozatkészsége nemcsak pénzadományokban jelentkezett, hanem valóságos építőmunka hozzájárulással, kézimunkával, napszámmal, lóvontatású fuvarral, faúsztatással. Építőanyag* kő, fa beszerzése ugyancsak nem tartozott a ritkaságok közé. Ezek után most már vizsgáljuk a templomokat architektonikus szempontból. Sajnos, alábbiakban nem lehetünk abban a helyzetben, hogy az alaprajzokban, felépítményekben vagy homlokzatokban megnyilvánuló rokon vonások eredetét históriai alapon alátámasszuk. Ehhez még túl kevés adat áll rendelkezésre az újirányú kutatás rövid volta miatt. Ezeknek az adatoknak a kikutatása nem egy érdekes eredményre fog vezetni, mely a magyar evangélikus templomépítészet kifejlődését mind jobban lesz hivatva megvilágítani. Ilyen megoldásra váró kérdések közül egy igen fontos kérdés a mesterkérdés. Elég szép számú templom alkotójának nevét tudjuk, de ezenfelül, hogy az illető mester az építtető gyülekezethez milyen szálak révén került, honnan szerezte iskolázottságát, az általa felépített templommühöz mennyit adott magából, a különféle külső egyéb hatás számlájára, az adott lehetőségeket, esetleg nehézségeket, hogyan tudta a templommű javára fordítani, veleszületett alkotói képességeinél fogva. Mindezek oly kérdések, melyeknek kibogozásához sokszor hosszú évek kellenek; a most rendelkezésre álló néhány rövid hónap nem lehetett elegendő mindezek kiderítésére. A mesterkérdésen kívül fontos a környezetkérdés is, a népi, nemzetiségi, földrajzi, éghajlati, városrendezési szempontok szerint megvilágítva. Első sorban azok a templomok fogják tanulmányozásunk tárgyát képezni, melyeken a már meglevő, a róm. katolikus templomok létesítése közben kialakult építési gyakorlat nyilvánult meg. Ezek az olasz kiindulású rendszerek. Ennek a rendszernek alaprajzi jellemvonásai a hosszirányúság, a hossztengely mentén egy longitudinális szakasz, egy négyezet és egy anszis egymásutánja, többé-kevésbbé mély oldalfülkék jelenléte. Felépítményi jellemvonásai a longitudinális szakasz harántövek közti függőkupolákkal lefedése. a négyezetnek — ha van ilyen — magasabb, kiemelkedőbb függőkupolával és az apszisnak dongával vagy szintén függőkupolával lefedése és a hossztengely irányában fülkeszerű bővítése. Bemutatásra kerül három templom hazánk földrajzilag egymástól távoleső vidékéről : a Fertő-tó melletti Ruszt község temploma, Losonc város és Kolozsvár evangélikus temploma.