Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

VÁDOSi-TEMHOM 1& ANTIkL DÓMAI BAZILIKA BELSEJE. 16. I&BLSBUUEI TEMPLOM BELbEJE. a, ANTIK. BAZiü n ÍÍCIJAKNTONÍiMAMÁZ Az olasz kiindulású rendszeren kívül az evangélikus templomra sokkal jellegzetesebb német kiindulású rendszerrel is találkozunk. A német kiindulású rendszer, mely testet öltött a lutheri tanítás megszületése hazájában, Németországban, az istentiszteleti rend evangélikus sajátosságából fejlődött. Mivel az istentisztelet egyik fontos alkotórésze az igehirdetés, mely a szószékről történik, Németországban az volt a törekvés, hogy a szószék oly helyre kerüljön, melyet a gyülekezet akadály nélkül jól láthasson, továbbá, hogy az ott elhangzó igét minél többen, minél zavartalanabbul hallhassák. Ennek a két követelménynek a kielégítésére szolgálit elsősorban a belső térből minden, a látást gátló oszlop vagy pillér eltávolítása, majd karzatok alkalmazása a minél nagyobbszámú gyülekezet felvételére. A legelső, antik római (12. ábra), majd középkori alapokból kibontakozó XVI. századbeli evangélikus templomoknál ezt a követelményt csak hiányosan lehetett kielégíteni, csak oly mértékben, amint a meglevő architektonikus szervezet megadta ehhez a lehetőséget. Csaknem egy század telt el, míg az evangélikus templom elrendezésének alapját képező kívánalmak tekintetbevételével az új alaprajz megszülethetett. 1712-ben Leonhardt Chri stian Sturm kiadta gyűjteményét, egy evangélikus templomtervezetekről szóló kiadványt. Ezen műnek megjelenése korszakalkotónak nevezhető az evangélikus templomépítészetben. Sturm pusztán a követelményekből indult ki terveinek megalkotásánál. Támasznélküli, teremszerű alaprajzokat létesített, karzatokkal bővítve. Az említett követelmények kielégítése a templom-alaprajz alakjára rányomta bélyegét. (17., 18., 19. ábrák.) Találunk hosszúkás alaprajzot, középen fal mentén a szószéket, ettől két oldalt egy-egy karzatot; találunk továbbá „T" alakú alaprajzot, hol a szószék a ,,T" betű szárainak metszéspontjában áll; de találunk háromszögletű alaprajzot is és egyszerű teremelrendezést, mindegyikben a szószékkel szemben vagy két oldalt tőle karzatokat. Az igehirdetésnek minél tökéletesebben a gyülekezetbe való átültetése iránti törekvés kristályosította ki a német evangélikus templom típusát, azt, melyet a német szaknyelv „Predigtkirche" néven ismer. Ezt fogjuk német kiindulási típusnak nevezni. Főjellemvonása a teremszerűség és a karzatok alkalmazása. Az olasz és német kiindulási rendszeren kívül találkozunk egy harmadikkal is. Ennek az őse az antik bazilika. Az alaprajzi és térbeli szervezete olyan, hogy a középen van egy oszlopokkal körülvett tér. Az oszlopok feletti falakban lévő ablakokon át esik be a világosság. Ez a bazilikális megvilágítás. Az oszlopok közt körülhaladó karzatnak ugyancsak a férőképesség növelése volt az oka. Salomon de Brossé, a XVI. századi francia reneszánsz nagymestere, a nagy építőművész ehhez a rendszerhez nyúlt vissza akkor, mikor 1606. körül a francia protestánsok, a hugenották főtemplomát a forradalom idején ledöntött Charenton-i imaházat építette (13. ábra). Itt nem az antik római bazilikáknál látható magasoldal világítás nyert alkalmazást, hanem a kétoldali oldalhajók külső falaiban elhelyezett ablakok világították meg a teret. A karzatok elhelyezése hasonló az antik bazilikákéhoz, azzal a különbséggel, hogy itt egymás felett két karzat helyezkedett el. A feljáró lépcsők a belső tér sarkaiban voltak találhatók. Az antik bazilika rendszere Charenton mellett németföldön is jelentkezett: 1807—16 között építette Friedrich Weinbrenner Karlsruhe városa részére az evangélikus városi templomot. (14. ábra.) összehasonlítva ennek az alaprajzát, valamint belső térhatását az antik bazilikáéval, igen sok hasonlatosságot tapasztalhatunk. (15.