Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

karzatok alátámasztására. Csak a felső hengeres pillértörzsek készültek 1560 és 1563 között. Ebből a meggondolásból az eredeti templom bazilikális megoldására lehet következtetni, mely az oldalhajók felmagasításával és a karzatok beépítésével változott át háromhajós csarnokká. A régibb építkezés nyomai a déli félbemaradt torony falain mutatkoznak, ezeken kívül a déli kapu gazdag későgótikus pálcaműves keretezése. A reneszánsz építészet a templom nyugati homlokzatának oromzatában egy háromemeletes oszlopos tagozású oromzatban mutatkozik meg. A későbbi századok a templomon lényeges változtatást nem tettek. Az első restaurálás 1795-ben, a második 1857-ben a nagy tűzvész után folyt. Ujabban a templomot ismét gondosan restaurálták és Phleps danzigi tanár újból kifestette. A gótika legnépszerűbb és legelterjedtebb templomtípusa az egyhajós hosszúszentélyes megoldású volt, melyet a kolduló szerzetesrendek (dominikánusok, ferencesek) rendi mestereik révén terjesztettek el. Hogy ezek a szerzetesrendek miképpen kapcsolódtak be a falusi templomépítés tevékenységébe, arra érdekes példaként említhetjük meg a vingárdi evang. templomot, bár egyike a legkésőbben épülteknek a felsorolandó műemlékek között. A vingárdi evangélikus templomot a vingárdi Geréb-család építette a XV. században. A templom a község magasabb fekvésű részén áll. Egyhajós hosszú szentélyű, szerzetesi típus szerint kialakított elrendezésben, a késögótika formái szerint épült- Méreteire és arányaira jelBeszterce. (Beszterce-Naszód vm.). A templom nyugati oldala Beszterce. A templom alaprajza