Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

lomot, egy földrengés pusztításával, mely az oltár melletti déli pillért ledöntötte. E miatt a vele szemben álló északit is lebontották, majd a boltozás helyreállításához újra felépítették, de már csak egyszerű tagozás nélküli nyolcszögletes formában. 1524-ben megújították a déli oldal csigalépcsőtornyának tetejét és ugyanakkor vagy röviddel reá létesítettek karzatot a déli kapu fölé. A törökök 1661-ben a tornyot felgyújtották, utána újjáépítés címén két emelettel felmagasították, majd a ma is látható négyfiatornyos süveggel fedték be. A XVIII. században épültek az oldalbejáratok jellegnélküli előcsarnokai. 1800-ban alapos restaurálás következett, melynek a szentély egykor vakmérmüves párkánymellvédje és a támpillérek koronázó része sajnos áldozatul esett. Meg kell még emékeznünk a déli kapucsamokban látható dombormüről, mely Krisztust az olajfák hegyén ábrázolja, melyen Krisztus alakjának ferde merev tartása a dombormű keletkezését a XV. század második negyedére utalja. Nagyon érdekes, hogy ennek a domborműnek csaknem vonásról-vonásra azonos párja látható a nagyszebeni plébániatemplomban. A csarnoképítés másik korai képviselője a brassói Fekete-templom szentélye, melynek építését Zsigmond uralkodásának idejére teszik. Egy 1377-ből való okmány az építkezés megindítójaként valamilyen Tamás nevű lelkészt emleget, aki sírkövének felirata szerint 1410-ben halt meg. A brassói szentély és a szászsebesi közt alaprajzi és felépítési szempontból lényeges különbség van, míg a szászsebesi a nyolcszög felével, a brassói szentély a tizenhatszög kilenc oldalával végződik. Ez a sokoldalú zárás magas karcsú arányokat eredményezett szemben a szászsebesi szentély tömörségével és alacsonyabb oldalaival. Csak részletformákban mutatható ki a két emlék kőzött némi hasonlóság, mégpedig a támpillérek hasonló szellemű megoldásában és szobrászati díszíté" sében. Róth természetesen a brassói szentély esetében is a nürnbergi Parler-mühely hatását bizonyítgatja, de megállapítja azt is, hogy Brassó és Nürnberg között szoros kapcsolat nem állott fenn és hogy a nürnbergi szentélyépítés gondolata a későbbi prágai Parler-iskola közvetítésével került Brassóba. Meg kell azonban állapítanunk, hogy a brassói szentély megoldásában annyi önállóság és egyéni építészeti gondolat nyüvánul meg, hogy ebből egy helyi építőmühely önálló tevékenységére kell következtetnünk, mely a mestereit sokfelől toborozta, minden bizonnyal Szászsebesről is szerezte, akik nem külföldi, hanem magyarországi építési gyakorlatuk tapasztalatával igyekeztek Brassóban újszerűt és ötleteset alkotni. A szentély boltozatát, mely a beomlott régi meg Szászsebesen és a virágzó várost elpusztította. Arra azonban nincs adat, hogy a templomot is nagyobb kár érte volna, de kétségtelen, hogy a tervbe vett továbbépítés elmaradt. A szentélyt tehát ideiglenesen összekapcsolták a Szászsebes. A templom, déli bejárata korábbi háromhajós hosszházzal, de a két tér találkozásánál, hogy a csatlakozás szervetlenségét némiképp kiküszöböljék, szentélyrekesztöt (Lettner) létesítettek, egy finom architektúrájú, ke cses pilléreken nyugvó csúcsíves árkádokból alakított választót, mely sajnos csak töredékeiben, az oldalhajók keleti végében maradt fenn. A régi háromhajós hosszházat sem hagyták érintetlenül, az oldalhajók falait kijjebb rakták, miután a boltozatokat lebontották. Az új falba pedig a románkori rézsüsablakok helyébe mérműves csúcsíves ablakokat helyeztek. Ezzel egyidőben a középhajó falait is felmagasították, erre új tetőt készítettek, miáltal a hajórész és a magasan felemelkedő szentély tömege közötti nagy magasságkülönbséget valamelyest ellensúlyozták. Az első nagyobb kár 1523-ban érte a temp-