Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

tűnő rokonságot- Ami különösen az oszlopok kockajellegű fejezetén, az ott alkalmazott bevésett szalagfonadékos, csigás díszítésben mutatkozik meg. Ez a hasonlóság arra vall, hogy a két templomot egy és ugyanaz a mester építette. A templom egyik érdekessége Hutter János nagydisznódi lelkész kitűnő állapotban fennmaradt sírköve, mely a feliratos szegély által befoglalt mezőben az elhúnytat bőujjú papi öltönybe öltözve ábrázolja, a késő reneszánsz szobrászat felfogásában. A tornyos bazilikális templomtípust Nagydisznódon kívül eredetiségében legjobban a kisprázsmári evangélikus templom őrizte meg. A nagydisznódi megoldással szemben különbség az, hogy az oldalhajóinak keleti vége egyenes fallal van lezárva, de a falban levő félköríves falfülkék apszisok módjára jelzik az egykori mellékoltárok helyét. A főapszis szokás szerint félköríves és szentélynégyszöggel kapcsolódik a hajóhoz, A templom nevezetessége, vastagfalú tornyának nyugati oldalán levő kapuzata, melynek befelé szűkülő lépcsőzetes keretében három-három oszlop áll, melyek lábazata és fejezete közös a kapuhasábokéval- A fejezetekre a kapukeret tagozásával azonos félkörívezet borul. Az oszlopfők bimbós jellegűek és a román stílus fejlettebb felfogását mutatják. Az oszlopfők fejlemezei fölött egy sor szobrászati díszítés volt, de tárgya a homokkő elmállása miatt, ma már nem ismerhető fel. A szebenvármegyei Kürpőd temploma már nagyobb változtatásokat szenvedett. Az eredetileg Mária tiszteletére szentelt templom, meredek hegyoldalon, háromhajós bazilikaként épült, melynek oldalhajói hármas árkádívvel kapcsolódnak a főhajóhoz. Az oldalhajók eredeti nyugati végei már nincsenek meg, de az átépítés előtt a nagydisznódi templom mintájára a most három oldalával szabadon álló s>astag tornyot közrevették. Az oldalhajók kelet felé egyenesen voltak lezárva, míg a főhajó tengelyében a szokott módon, szentélynégyszög közbeiktatásával félköríves záródású apszist alkalmaztak- A torony alját, mely valamikor a fő- és oldalhajók felé nyitva volt, befalazták, többemelet magasra emelkedő törzsére védőerkéllyel ellátott sátortetőt helyeztek a XVI. század elején, amikor a templomot erőddé fejlesztették ki. A templom magaslati fekvése megengedte, hogy egyszerű, tornyokkal gyengébben ellátott fallal vegyék körül s így csak a legjobban veszélyeztetett északi oldalát toldották meg egy falakkal övezett előudvarral, melynek északnyugati sarkát egy újabban épült iskola foglalja el. A szebenkörnyéki tornyos típus ismertetését három egymáshoz hasonló templom bemutatásával folytatjuk, éspedig a holcmányi, szakadtál és feleki templomokkal. Mindhárom Szeben vármegyében van. Holcmány a Hortobágy patak mentén települt, míg a hozzá közel eső Szakadát és Felek az Olt mentén fekszenek. Mindhárom község a szebeni tornyos bazilikák felfogásában, méretben is szinte azonos románkori templomot épített a XIII- század első évtizedeiben, úgy látszik, közös terv alapján. Mintha csak a közös eredet már a közös sorsot is kijelölte volna számukra, ugyanis mind a három templom egyforma módon megcsonkulva állta ki az idők viharát. Mindhárman elvesztették oldalhajóikat, s csak főhajójuk maradt meg, úgy, hogy ennek falában az árkádsorokat befalazták. Ezzel az egykori háromhajós bazilikák egyszerű egyhajós templomokká váltak, melyek keleti végéhez a szokásos szentélynégyszög közbeiktatásával csatlakozik a félköríves apszis. Közülük már csak a szakadáti templomnak van meg az eredeti szentélye. A holcmányiét a barokk korban teljesen átépítették. A feleki félköríves apszisát pedig lebontották, csak szentélynégyszögét