Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

hagyták meg, de úgy, hogy keleti végét egyszerűen fallal határolták el. Mindhárom templomnak azonban vastag falakon nyugvó tornya megmaradt a főhajó nyugati végén. Mindhárom torony nyugati falában később hozzáépített előcsarnokok mélyén elrejtve egy-egy díszes románkori kapuzatot őriz. A három kapu között méretben és díszítésben a holcmányi a legjelentékenyebb. Ennek lépcsőzetesen befelé szűkülő kapukeretében három-három hengeres oszlop foglal helyet. Az oszlopoknak a kapuhasábokkal alul közös alaptesttel kísért, attikai jellegű lábazata, a félkörívezet vállában pedig közös fejezete van. Az oszlopfejezetek dísze figurális és ornamentális; egymással szembeállított sárkányok motívumából áll, valamint stilizált bimbós levelekből. A holcmányi kapu különös érdekessége, hogy az oszlopfők összefüggő fejlemeze felett, - a félkörívezet vállánál, a hengeres tagokat figurális díszítéssel látták el, éspedig balról jobbfelé haladó következő sorrendben: az első oszlop felett bőredőzetű ruhás alak, fején gyöngyös szélű sapkában látható, kezében lobogó fáklyát tart, melyet az előtte ülő ördögalak el akar venni tőle- Háta mögött egy másik ördög tolja az alakot előre. A következő oszlop fölött Szent Péter szakállas, hosszú, bőredős ruházatú alakja ismerhető fel, jobbjában kulccsal, baljában bibliával, lábánál bőredős karinges alak térdel. Harmadik oszlop felett bokáig érő, redősruhájú két alak, mondatszalagot tart kezében, elmosódott betűkkel. A baloldali alak Szent Péterre néz. A kapuzat jobbfelén, a belső oszlopon, halfarkú süveges manó, a másodikon bőruhás, redős galléros alak mutatkozik, kezeiben pergamentet tartva, melyről zsinór lóg. A harmadik oszlopon két bőruhájú, derekán zsinóröwel leszorított alak látható. A fedetlenfejű alak kezét mellén olyképp tartja, mint azt szerzetesek szokták, írja Halaváts. A szoboralakok rongáltsága alapján az ábrázolások ikonográfiái programmja ma már nem ismerhető fel, de valószínűleg egységes kompozíció keretébe illeszkedtek bele, melynek tengelyében a kapu félkörös ívmezejében valamilyen festett kép állhatott. A szakadáti kapu a holcmányinál szerényebb kialakítású. Lépcsőzetes keretében csak két-két hengeres oszlop áll, melyek lábazata nem látható, mert az előcsarnok kőpadlója eltakarja. A kapu fejezeteit egységes fejlemez fogja össze és a közös fejezeteket levél- és emberalakdíszítések élénkítik. A fejlemez felett közvetlenül, mint Holcmányon, az ivezet hengeres tagja itt is emberalakokkal van díszítve, de hogy ezek mit ábrázolnak, azt a kő elmállottsága és a vastag mészréteg miatt, nem lehet felismerni. A feleki kapu a szakadátinak szinte mása, csak az oszlopfőn mutatkozó szalagfonatos díszítés más, mellyel inkább a kisdisznódi kapu oszlopfőire emlékeztet. Az oszlopfők fejlemezei felett itt is emberalakok mutatkoznak, de, mint Szakadáton, a kő rongáltsága és vastag meszelése miatt csak a jobbszélső oszlop fölött lehet egy angyalalak vonásait felismerni. Közös sorsa mindhárom templomnak, hogy a XV. században templomerődökké építették át, de övfalát és védőműveit csak a holcmányi őrizte meg. A holcmányi templomot belső falöve szabálytalan ovális alakban veszi körül, sarkain és töréspontjain faltornyokkal erősítve. A belső falöv köré külső falövet is alkalmaztak, hogy a falközt, az úgynevezett zwingert kialakítsák. Innen a belső falöv határolta templomudvarba egy erős kaputornyon lehet bejutni, mely még megőrizte gerendákból összerótt csapórácsát, mely a torony külső kapunyílása előtt a falon alkalmazott kőhornyokban mozgott. A nagyküküllővármegyei brulyai, egykor Szent Miklós tiszteletére szentelt templommal folytatjuk a tornyosbazilikák bemutatását. Hogy mikor épült, e tekintetben hiányoznak az adatok. Halaváts szerint a XIII. század első felében keletkezett. A templomot az idők során alaposan átépítették, annyira, hogy eredeti alakját megállapítani nagyon nehéz. A háromhajós bazilikából áll még a hosszház, melyhez a főhajó tengelyében szentélynégyszög közbeiktatásával csatlakozott a félköríves főszentély, de ezt később a XVIII. században újjáépítették, úgy, hogy az eredeti szentélymegoldásból csak a szentélynégyszög maradt meg. A főhajó négyszögű pilléreken nyugvó félköríves árkádokkal kapcsolódott az oldalhajókhoz, melyek a szebeni típus módjára közrevették a még álló, vastag pilléreken nyugvó tornyot. Az oldalhajók toronymenti szakaszait lebontották, amikor a templomot erőddé építették ki. Az erődítés a XV. században történt, amikor a hajót és a szentélynégyszöget a ma is látható, ölelkező csillagidomokat kirajzoló hálóboltozatokkal boltozták be. A templomot szabálytalan sokszögalakban, tornyokkal erősített és raktárakat magábanfoglaló védőfallal látták el, mely csak nagy átalakítással és egyes részeiben maradt fenn napjainkra. A Királyföld legkeletibb részén, ahol a szászok által lakott terület már a Székelyfölddel érintkezik, a Homoród alsó folyása mellett fekszik Homoróddaróc község, mely a második bécsi döntés következtében Magyarországhoz került és határközség lett. Házai között komorlik a templomerőd, mely a XV. század folyamán török támadások hatására keletkezett. A XIII. századi templom a szabálytalan sokszögalakú, faltornyokkal erősített várudvar közepén helyezkedik el. Ma egyhajós elrendezést mutat, egykor azonban a