Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

mot egykor körülvevő védőfalából már csak a délnyugati zömöktestű harangtorony áll. A vurpódi bazilika idők során nagyobb átalakításokat szenvedett. Csak oldalhajóinak végén álló apszisait őrizte meg, míg főszentélye helyén a XVI. században félnyolcszöggel záródó új szentély épült, a hozzá déli oldalán csatlakozó sekrestyével. Érdekes a templom kapuinak elhelyezkedése, melyek később épített kapucsarnokokból, az oldalhajók nyugati végén, de az északi, illetőleg a déli falba nyílnak. Mindkét kapu kerete félköríves, melyek szemöldöke fölött félköríves ívmező látható. A déli kapu ívmezeje üres, míg az északi timpanonján bizánciasan kiképzett istenfa motívum van kifaragva, vonalas bevésésekkel, kétoldalt szimbolikus értelmű torz állatalakokkal. A szenterzsébeti evang. templom toronynélküli bazilikás alakját csak nagyobb változtatásokkal őrizte meg. Még az is kétséges, volt-e eredetileg tornya, vagy sem. E tekintetben Halaváts is kételkedik, de végül is a mellett foglalt állást, hogy a templom a toronynélküli bazilikákhoz tartozik. A templom eredeti alakjából pilléres, árkádos, háromhajós hosszháza áll. A déli oldalhajónak félköríves apszisa; a főszentély szentélynégyszöggel és félkörapszissal kialakított eredeti építménye még megvan, amelyet a XV. században háló-boltozattal fedtek be. A templom nyugati részén és a főhajó végén álló vastagfalú tornyát Halaváts XVIII- századinak tartja, a rajta olvasható 1742-es évszám szerint, mely egy nagyszabású átalakítás dátuma lehet. A toronynélkülieknél sokkal népszerűbb megoldású tornyos, háromhajós bazilikák nagyobb számban maradtak fenn, melyek őstípusát a nagydisznódi evangélikus templomban lehet megjelölnünk. Nagydisznód Nagyszebentől délre, 9 km távolságban terül el. Városias arculatú község. Temploma a XIII. században, mint tornyos, háromhajós, pilléres bazilika épült. A torony, az aránylag széles főhajó egész szélességét elfoglalja, mélyen benyúlik a templomtesbe, úgy, hogy a főhajónak csaknem fele hosszát igénybe veszi- A főhajót kísérő oldalhajók egészen a torony nyugati faláig húzódnak, úgy, hogy a tornyot két oldaláról közreveszik, melynek alja mind a főhajó, mind az oldalhajók irányában tágas nyílásokkal kapcsolódik. A háromhajós templomtesthez keleti végén, az oldalhajóknak megfelelően oldalapszisok, a főhajó folytatásában pedig szentélynégyszög közbeiktatásával félköríves szentély csatlakoznak. A törökök gyakori XV. századi betörései alkalmával a templom megrongálódott. Különösen nagy kár érte 1493-ban, amikor AH bég csapatai Nagydisznódot felgyújtották. A templomot a pusztítás után Nagydisznód (Szeben vm.). A templomerőd nyugati oldala csúcsíves stílusban állították helyre. Ekkor vágták a főhajó oldalhajó fedele fölé nyúló falába a csúcsíves ablakokat, melyeken a késő gótika motívuma, a halhólyagdísz is megjelenik. A főapszis meghagyott félkörű falára nyolcszög három oldalával záródó új apszist építettek rá, melyet így felmagasítva karcsú, csúcsíves mérműves ablakokkal láttak el. Ugyanakkor építették az északi oldalapszis részbeni elbontásával a sekrestyét és falazták el a déli apszis terét, hogy az így keletkezett kamrában a nagydisznódi evangélikus egyház kincseit elhelyezhessék. A későgótika idején készült a déli fal közepén a csúcsíves keretű, gyámköves szemöldökű, pálcatagokkal keretezett ajtó. Az átépítés alkalmával a szentély és oldalhajók közepe fölött, az északi és déli oldalbejáratoknál oromfallal lezárt tömeget építettek a templomhoz, úgy, hogy az mai alakjában kívülről kereszthajós megoldásúnak tűnik fel. A nagydisznódi templomnak a torony nyugati falában látható kapuzata a XIII. századból származik, melyet 1791-ben, sajnos, kiszélesítettek úgy, hogy az egykori befelé lépcsőzetesen szűkülő keretéből csak egy-egy oszlop maradt meg fejezetével és a kaputagozatokat összefoglaló fejlemezével együtt. A nagydisznódi kapu a kisdisznódi kapuzattal mutat fel-