Gaudy László: Evangélikus vallástanítási tanterv és utasítás. 2. kiad. Budapest 1944.

28 A kételyekkel küzködő tanulót türelemmel, várakozással, érte való imádkozással segítjük át az imádkozás nehézségein. Minden erőltetés elhibázott lenne, nemcsak lélektani okból, hanem azért is, mert ezzel megtagadnók a Szentlélek szuvsré« működését. 9. A VALLÁSTANÁR MAGATARTÁSA. a) Készülés az órára. Bármilyen tananyagnál szükséges az óra gondos előkészítése, de különösképpen fontos a Szentírással foglalkozó órákra a vallástanár készülése: a szentírási rész újra meg újra exegetálása, az a feletti meditálás. b) Az órán. Minden órát az állandó cél szemmeltartásával kell végezni: a vallásórának úgy kell lefolynia, hogy a tanuló minden órán találkozzék az Istennel. Ez adja meg a vallásóra istentisztelet-jellegét. Ez az istentisztelet-jelleg szükségképpen követelménnyé teszi a vallástanár komoly viselkedését minden vonatkozásban. De ez nem érinti azt a másik követelményt, hogy a vallástanár megőrizze természetes, mesterkéletlen, közvetlen magatartását a tanulókkal szemben. Megértő, a tanítványaival szolidáris viselkedése tegye lehetővé, hogy a tanulók a keresztyénség személyes kérdéseit is akár az órán, akár az órán kívül megbeszéljék vele. Erről a lehetőségről gondoskodnia kell minden osztályban. c) A számonkérés •mértékében a vallástanárnak a lehetőséghez kell alkalmazkodnia, azzal a megfontolással, hogy a túlságos szigorúsággal kedvüket szegheti a tanulóknak, túlságos engedékenységgel veszélyezteti a vallástanítás, sőt következésképpen az egyházi tanítás tekintélyét. Minden körülmények között fontos a következetesség. Ezzel összefügg az osztályozás kérdése. Ennek a mértéke is a külső körülményektől függ. Ha a helyzet az osztályozásban mérséklést parancsol, vigyázzon a vallástanár, hogy a tanuló ne értse félre az enyhe osztályzást, ne fogja fel a jó vallástani jegyet érdeme jutalmazásának és jó evangélikus volta igazolásának. Egyébként az osztályozásnak a vallástanulási eredményhez kell igazodnia. d) A fegyelmezés tekintetében a vallástanár általában az iskolai viszonyokhoz alkalmazkodik, tehát élhet az iskola fegyelmezési eszközeivel, de egyesítse magában a szülői és a lelkipásztori magatartást. e) A gyülekezeti és egyesületi ifjúsági munkában a vallástanár készséggel vesz részt, ezzel a magatartásával biztosítja a tanuló és az egyházi ifjúsági élet eleven kapcsolatát is. A vallástanár így egyesíti munkájában és magatartásába« az igehirdetői, lelkipásztori, tanítói és nevelői hivatást.