Gaudy László: Evangélikus vallástanítási tanterv és utasítás. 2. kiad. Budapest 1944.

29 10. A TANKÖNYV. Az 1. és 2. osztály tankönyvét annak feltételezésével kell megszerkeszteni, hogy minden tanulónak van Újszövetsége. Minthogy a tapasztalat szerint a teljes Szentírás birtoklása és óránkénti használata nehézségekbe ütközik, az ószövetségi részeket idézzük. A 7. osztály tankönyve mellől azonban nem hiányozhatik a teljes Biblia. Ennek megfelelően a tankönyv csak utal az újszövetségi ill. bibliai helyre, szómagyarázatokat ad, értelmez, irányít, itehát ránevel a Szentírás közvetlen olvasására. Hasonlóan használtatjuk a Kis Kátét, ennek minden magyarázat nélküli kiadását. Amennyiben a tankönyv mégis közli a szövegét, ennek folyamatosnak kell lennie, nem szabad széttördelni. Az ú. n. explikációs káték ugyanis tapasztalat szerint eltérítik a figyelmet a lényegről. A tankönyveket úgy szerkesztjük meg, hogy kb. 35, inkább kevesebb, legfeljebb 40 leckényi anyagot foglaljanak magukban. Kívánatos, hogy az egyháztörténelmi tankönyvek a szokásos arcképek helyett térképeket, grafikonokat, időrendi táblákat adjanak. A Szentírással foglalkozó könyvekből nem maradhat el a Szentföld térképe (elég a fehér—fekete rajzú). A szentírási történetekhez csak a kinyilatkoztatást híven ábrázoló, az evangélikus keresztyénség tanításával egyező képeket szabad alkalmazni. Ahol a tanterv szemelvényeket, olvasmányokat rendel, a tankönyv csak a legrövidebb példákat adja.' A vallástanár feladata, hogy forrásokról gondoskodjék. Törekedjék arra, hogy a tanulók megfelelő irodalomhoz jussanak, olcsó füzetes kiadványókat szerezhessenek be maguknak. A tankönyvek terjedelme a heti két órában történő tanításhoz igazodik, de úgy szerkesztendők meg, hogy összevont itanításnál is használhatók legyenek.