Gaudy László: Evangélikus vallástanítási tanterv és utasítás. 2. kiad. Budapest 1944.
26 ról tanítunk, magától adódik, hogy a tanulók tudomásul veszik: az egyház munkája reájuk vár. À buzdítás retorikai eszközei helyett a világ nyomorúságának feltárása és az egyház hivatásának kivetítése, valamint az Isten királyi uralmának hirdetése lesz a módja annak, hogy a tanulókat kibocsássuk a vallástanítás ) oltalma alól. Énekek. A tanterv minden osztályra nézve elrendeli az énektanítást. Ez lehetőleg a gyülekezeti énekeskönyvből történik, de az alsó osztályokban meg van engedve kisegítő, ifjúsági énekeskönyvecskék használata, sőt kívánatos, hogy a tanulók dallammal ellátott énekeskönyvvel rendelkezzenek. Az alsó négy osztályban megtanítandó az egyházegyetem által az elemi népiskola felső négy osztályára elrendelt énekanyag. A felső négy osztályban egyrészt állandóan ismétlendők a már ismert énekek, másrészt újak is tanítandók. Az énekszöveg mennyiségét a tanulók felvevőképességétől tesszük függővé. Az alsó négy osztályban a kötelezően elrendelt énekeken kívül ugyancsak kötelezően gyakoroljuk az istentiszteleti énekeket az egyházi év rendje szerint. Ezeket a felső osztályokban ismételtetjük. Egyébként az ének kiválasztása az óra anyagától, illetőleg az egyházi évtől függ. Az istentisztelet rendje. A tanterv az 1. és 2. osztály anyagául kijelöli az istentisztelet rendjét az egyházi év szerint. Ez elsősorban azt a feladatot jelenti, amelyet már az „Énekek" c. pont megállapított: Az ünnepkörök szerint kellő időben elkezdve, gyakorolni kell az istentiszteleti rend énekeit. De egyúttal arra törekszünk, hogy a tanulók az istentisztelet részeinek összefüggését meglássák, egymásutánját ismerjék. Ez állandó ismétléssel történik. A tanterv a felsőbb osztályokra nézve feltételezi ezt az ismeretet, azonban ezekben is szükséges lesz nemcsak az énekek újragyakorlása, hanem az istentisztelet rendjének, felépítésének ismétlődő megbeszélése. 6. A MÓDSZERRŐL. A vallástanár állandó kötelessége, hogy egyrészt a katechetika új eredményeit, másrészt a hazai pedagógiai törekvéseket szemmel tartsa és munkájában megfelelően értékesítse. A módszer tekintetében is mindig tanulnia kell, de nem szabad elfelejtenie, hogy minden módszert az alkalmazása teszi értékessé. Ez a kívánatos módszerbeli rugalmasság természetesen nem érinti a tanítás tartalmát és a hitvalláshűséget. Sem úgyvélt
