Gaudy László: Evangélikus vallástanítási tanterv és utasítás. 2. kiad. Budapest 1944.

VIII. osztály. A tanítás gerince a keresztyénség rendszeres tanítása. Figyelemmel vagyunk ugyan arra, hogy a világ világnézetet követel az egyháztól is a világnézetek küzdelmében, filozófiát a filozófiai irányok között, életprogrammot az életről való felfogás folytonos válságában, nemzetpolitikai irányelveket és nevelést az ideológiák harcában, de tudjuk, hogy a keresztyén tanítás megüresednék, ha sajátos mivoltát tagadva, világnézetet, filozófiát, életfelfogást, politikai irányítást adna. Bár tekintettel vagyunk arra is, hogy a középiskolából kikerülő ifjúság különösképpen rászorul polemikai és apologétikai tudásra, nem felejtjük, hogy a legjobb polemikus és apologétikus készség az egyház tanításának alapos tudása. A tanterv a keresztyénség rendszeres tanításának megismertetését tűzi ki célul, ez pedig magában foglalja azt a követelményt, hogy az egyház tanítását a mai kor számára adjuk elő, vagyis nem skolasztikusán, hanem tekintettel vagyunk a mai kor gondolkodásmódjára és ellenvetéseire. Az „evangélikus keresztyén világnézet" iránti igény is kielégül azáltal, hogy a rendszeres keresztyén tanítás után megmutatjuk a keresztyénség, közelebbről az evangélikus keresztyénség helyzetét a világban. Itt vigyázzunk, hogy ne csak a szellemi életben való helyzetet ismertessük, mert ez egyoldalúan intellektualisztikus felfogást táplálna, — hanem vizsgáljuk a keresztyénség helyzetét az élet minden területén, például a nemzeti életben (a nacionalista államrendszerben), a gazdasági életben, — ami nem azonos a keresztyén etika és a különböző állampolitikai elméletek és gazdasági rendszerek összehasonlításával. Erre az elvi jellegű összevetésre is szükség- van, de ezen túlmenően tanítanunk kell, hogyan áll a keresztyénség valóságosan a világban. Mindezzel nem azt célozzuk, hogy a keresztyénség igazságát és létjogosultságát megvédjük, hanem azt, hogy a keresztyénség különállását, ítéletjellegét a világgal szemben kimutassuk. Éppen azért, mert a keresztyén tanítás kifejtése e világra való vonatkozással történik, szükségképpen megérzi a tanuló, hogy ez a keresztyén tanítás az ő ügye. így lesz a tananyag a tanuló irányítása és az egyházban való megerősítése anélkül, hogy kifejezett „lélekvezetés", „erkölcsi nevelés", „öntudaterősítés" történnék az órákon. A világra való állandó vonatkoztatás mégis különös feladattá teszi, hogy a hit igazi értelme, az üdvbizonyosság, a megszentelődés, a szolgálat személyes természetű kérdéseit gondosan megtárgyaljuk. Ez az alapja az egyes keresztyén ember (közelebbről a tanuló) és a világ viszonya megbeszélésének. Tanítnunk kell ugyanis a keresztyén ember hitvalló, életével bizonyságtevő, embertársaival szolidáris, világot támadó és szerető, gyülekezetében szolgáló magatartásáról. Amidőn befejezésül az evangélium közlésének mai feladatai-