Gaudy László: Evangélikus vallástanítási tanterv és utasítás. 2. kiad. Budapest 1944.
24 bolják tekintélyét. Vallástanításunknak könnyű rámutatni ezeknek a támadásoknak, a Biblia „üldözésének" közös gyökerére: a hitetlenségre. Mindazért a vallástanításnak mindig lépést kell és lehet tartania a korszabta apologétikai szükséglettel, nem vonhatja ki magát kötelessége alól a miatt, hogy a tankönyv írásakor más volt a helyzet a keresztyénség és a világ küzdelmében. A tantervben kijelölt anyag elejét, a Szentírás keletkezésének rövid történetét, mint bevezetést tárgyaljuk, megadjuk a legszükségesebb támpontokat a könyvek közötti eligazodáshoz. A Szentírás-kritiika feltevéseit nem szabad közölni, mert ez hátráltatná a cél elérését. Az anyag derekas részét a szentírásbeli kinyilatkoztatás teszi. Egyrészt felvázoljuk a kinyilatkoztatás történetét (más szóval: az üdvösségtörténetet); másrészt tanítjuk a kinyilatkoztatás tartalmát, tehát azt, hogy mit mond a Szentírásban Isten magáról, a világról, az emberről, a bűnről, a kiengesztelésről, a végső dolgokról. Állandóan az szabja meg a tanítást — anyagában is, ennek feldolgozásában is —, hogy a Biblia summája, feje és királya Jézus Krisztus. A befejező rész: a Szentírás alkalmazása az egyház életében. Itt mindenekelőtt azt látjuk meg, hogy a Szentírás használata nem a keresztyénség elhatározásán, nem valami emberi hagyományon, nem a reformáció irányán múlik, nem az emberek alkalmazzák, hanem Isten akarja a használatát, Isten alkalmaztatja velünk az egyházban. Mélyrehatóan tárgyaljuk a Szentírás és az ige összefüggését. Figyeltetünk minden egyes könyvnek Krisztusról szóló bizonyságtételére. Tanítjuk a Szentírás uralmát az egyház életének egész területén, megállapítjuk sokféle használatát. Igy például az istentiszteletről megtanítjuk, miért van benne központi helye az úrvacsora mellett az igének, másrészt azt is megkívánjuk, hogy a tanuló tudja, hol, hogyan használjuk a Szentírást az istentiszteletben., így segítjük a tanulót a liturgia, a gyülekezet Krisztus szavára adott felelete átélésére, továbbá a prédikáció igaz hallgatására. Ennek kapcsán tanítjuk, hogy az evangélikus igehirdetői hivatal minden cselekményében elmaradhatatlan a szentírásbeli ige megszólaltatása (esküvő, temetés stb.). Tisztázzuk elvileg, hogy hitvédelemben is döntő tényező a Biblia, tehát az evangélikus tudatosan mellőzi a bölcseleti okoskodást, a történelmi érvelést. Egyidejűleg példákkal mutatjuk be a Szentírás használatát egyházunk védelmezésében. Az otthoni bibliaolvasáshoz részben általános irányítást, részben egyénenként tanácsot adunk. A tanítás a Szentírás olvastatása alapján történik. E fokon elengedhetetlen a teljes Szentírás birtoklása és egyéni olvasása minden tanuló részéről.
