Gaudy László: Evangélikus vallástanítási tanterv és utasítás. 2. kiad. Budapest 1944.

23 kőzzünk. A külső misszió ismertetése pedig lehetővé teszi a kitekintést a világ jelenlegi nagy vallásaira. A vallástörténelem ugyanis nem tartozik bele a vallástanításba, de kötelességünk tanítani azokról a vallásokról, amelyekkel a keresztyénség találkozik. Még fontosabb azonban, hogy ismertessük a szekularizmusnak mindazokat a formáit, amelyekkel a keresztyén népek területén, soszor a keresztyénséggen belül kell az egyháznak küzdenie. Minthogy ezek a formák, világnézetek gyorsan alakulnak és változnak, a tankönyv rövid megállapításait a vallástanár fogja kibővíteni. Ami a magyar evangélikusság rajzát illeti, az elhelyezkedés, a gyülekezeti élet, a szervezet, a kegyesség, a küszködés fényeinek közléséhez hozzákapcsoljuk a magyar evangélikus egyház hivatásának, missziói kötelességének és szeretetszolgálati feladatának hirdetését. Az egyháztörténelmi tananyag kettéosztása szükségessé teszi, hogy a 6. osztályban az összefoglaló ismétlés során rövid áttekintését nyujtsuk az egyház egész történetének. De felesleges a tanév kezdetét megterhelni az egyháztörténelem eddigtanult részének összefoglalásával. Elég bevezetésül az előző századok ismertetéséből annyi, amennyi az új korszak jellemzéséhez nélkülözhetetlen. VII. osztály. A cél és az anyag a korábbi tantervnek az 5. osztályra kijelölt céljára és anyagára emlékeztet, de attól lényegesen különbözik. Az új célkitűzés és anyagmegjelölés visszaszorítja a történelmi szemléletet és előtérbe hozza egyházunkhoz a Szentírásról vallott felfogását. Továbbra is tanítjuk a Szentírás történeti jellegét, de újra a történetfeletti jellege lesz számunkra a fontos. Az lesz a feladatunk, hogy a Szentírást mint egészet ismertessük meg: tanítjuk a benne foglalt kinyilatkoztatást. A könyvek keletkezésének és a kánon kialakulásának történetében való rövid tájékoztatás megóv a Szentírás rajongó kezelésétől, más részről a Szentírásnak pusztán történelmi tárgyalásával való tudatos szakítás lehetővé teszi, hogy a tanuló a Szentírást nem mint történelmi emléket, hanem mint Isten kinyilatkoztatását olvassa. A tanuló előtt ezen a fokon magától felbukkan a Szentírás és az egyházi tanítás viszonyának kérdése, továbbá tetszetős előtte a történelmi viszonylagosság gondolata. Ezért a vallástanítás nemhogy elkerülné a Szentírással kapcsolatos nehézségeket, ellenkezőleg készséggel tisztázza a szokásos kérdéseket. Ezek tárgyalásának köre és mértéke a tanulók érdeklődésétől függ. Amig néhány évtizeddel ezelőtt a vallástörténelmi érdeklődés, általában a históriai világfelfogás, továbbá a materializmus és az idealizmus rontotta a Szentírás hitelét, addig ma más, még alakuló pontosan meg nem fogalmazható világnézetek rom-