Gaudy László: Evangélikus vallástanítási tanterv és utasítás. 2. kiad. Budapest 1944.

21 IV. osztály. A tantervnek az a megállapítása, hogy a rendszeres keresztyén tanítást a Kis Káté alapján nyújtjuk, magában foglalja azt az utasítást, hogy nem tanítunk többé küöl-külön ú. n. hittant és ú. n. erkölcstant, hanem egységben mutatjuk be a keresztyén ember hitét és életét. A tíz parancsolatot úgy tanítjuk mint Krisztushoz vezérlő mestert és mint az új engedelmesség tartalmát. Az apostoli hitvallás magyarázata kiválóan alkalmas arra, hogy Isten teljes, mindenre kiterjedő és kizárólagos uralmát tanítsuk az élet minden vonatkozásában. Már itt, tehát a tanév első felében helyénvaló, hogy hirdessük: javaink, izmainkidegeink, iskolán kívüli viselkedésünk, halálunk felett is úr az Isten. A Miatyánk tanítása természetesen elsősorban az imádkozásra nevelés alkalma, de lutheri magyarázata révén lehetőség a keresztyén hit gazdagságának és mélységének a megbeszélésére: Isten országa (királyi uralma) mindenek felett való; mindenünkért hálával tartozik; bocsánatkérés és megbocsátás nélkül nem élhetünk; a jelenvaló világban nincs nyugalmunk a bűntől és a gonosztól, a keresztyén folytonos harcban áll a kísértő ellen. A keresztség, gyónás és úrvacsora tanítása a legjobb keret az egyházban, a gyülekezetben való élet és ezen túlmenően általában az embertársainkhoz való viszony megbeszélésére. Ezen a fokon már feltételezzük a Kis Káté szövegének ismeretét. Ha ez fogyatékos, a hiányt pótoljuk, és törekszünk a szöveg minél erősebb megrögzítésére. Azonban óvakodjunk attól, hogy a szöveg könyv nélküli tudásának erőltetése miatt kárt szenvedjen az ismeret elmélyítése és személyes üggyé tétele. Magától értetődik, hogy a tanítás minden részleténél használjuk a Szentírást. Ha csak lehetséges, azon igyekszünk, hogy minden tanulónak legyen teljes Szentírása és azt hozza magával az órára, de legalább az Újszövetség személyes használatát feltétlenül megkívánjuk. Ószövetségi részek olvasása, ill. olvastatása annál inkább szükséges, minthogy ez osztály elvégzésével ^ok tanuló fejezi be iskolába járását, és így egyrészt fel kell mutatnunk vallástanításunk egységét (utalunk az első oszitály anyagára), másrészt némi kárpótlást kell adnunk a középiskolád ból elkerülőknek a helyett, amit a többiek a felső osztályokban majdan kapni fognak. Az egész anyag kezelését az a tantervi követelmény szabja meg, hogy a keresztyénség tanítását a tanuló személyes ügyévé tegyük. Nem formalisztikus dogmatikai és etikai tudásra törekszünk, hanem a keresztyén élet képét nyujtjuk. Minthogy a középiskolai tanulók nagyrésze ebben a korbaa részesül a konfirmációban, adandó alkalommal meg kell mutatni a kapcsolatot a konfirmáció és a vallástanítás, közelebbről ez osztály tananyaga között.