Gaudy László: Evangélikus vallástanítási tanterv és utasítás. 2. kiad. Budapest 1944.

19 ekkor egyvégtiben kérdezzük. Ez már is magában foglalja, hogy a Kis Kátét ezen a fokon nem analitikusan, a szavak és fogalmak elemzésével tanítjuk. A szükséges kifejezéseket már az újszövetségi részek kapcsán megértjük és elsajátíttatjuk. Ilyen módon a kátétanítást tehermentesítjük és lehetővé tesszük, hogy a tanuló a Káténak ne csak a szavait ismerje meg, hanem az értelmét is. Általában a Káté alapos, mély ismeretére törekszünk, Amennyiben csak lehetséges, a Káté szövegének szószerinti ismeretét akarjuk elérni, de ha az órák száma és a tanulók képessége ezt nem engedi meg, inkább lazítunk a könyv nélküli tudás követelésén, semmint hogy az újszövetségi részek és a kátébeli tanítás megismerése kárt szenvedjen. Amint a Kis Kátét az Újszövetséggel párhuzamosan tanítjuk, ugyanúgy Jézus Krisztus tanítását is olyan módon közöljük, hogy annak belső egysége megmutatkozzék. Tanításunk eredményessége is megköveteli, hogy pl. a hegyi beszédet ne egyfolytában tanítsuk. Pl. Máté 7, 1—5 megértéséhez nélkülözhetetlen az irgalmatlan szolgáról szóló példázat. Jézus Krisztus tanításának az egységét mindig szemelőtt tartva, el fogjuk kerülni azt a veszélyt, hogy mozaikszerűen tanítsunk újszövetségi részeket Krisztus hirdetése nélkül, vagyis pusztán valamilyen erkölcsöt vagy vallásosságot tanítsunk. Bármilyen részletet tanítunk, Isten országát hirdetjük. Például a hegyi beszéd közlésekor tanításunkban Jézus Krisztus nemcsak mint tanító szólal meg, hanem mint aki nélkül nem tudjuk betölteni a törvényt. Csak így tudjuk elérni, hogy nem lesz szakadék a tanulók ismeretében Jézus Krisztus tanítása és váltságműve között. Az újszövetségi részek kiválasztása, összeillesztése és a Káté részleteivel való összekapcsolása a tankönyíró, ill. a vallástanár feladata. III. osztály. A nagy anyagra és a tanulók fejlettségi fokára való tekintettel ezen a fokon nem tanítjuk az egyháztörténelmet genetikusan, hanem élet- és korrajzokban, azonban mégis úgy, hogy az egyház egységét a történelem menetében is megéreztetjük. A magyar egyháztörténelmet beleillesztjük az egyetemesbe, csak az ismétlés során igyekszünk megláttatni a magyar evangélikus keresztyénség történetének összefüggését. A tananyagot úgy osztjuk be, hogy ennek kétharmada legyen szűkebb értelemben vett egyháztörténelem, egyharmada pedig a mi korunk keresztyénségének a rajza. A magyar nemzeti és világtörténelem átlagos tanítása (gondoljunk a római katolikus iskolákra) szükségessé teszi, hogy az egyháztörténelem tanítása kapcsán egyes eseményeket és személyeket helyesen megvilágítsunk. Azonban tudni fogjuk, hogy ez mellékes feladat. Szigorúan ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy egyháztörténelmet akarunk tanítani, ez pedig azt jelenti,