Grünvalszky Károly: Az evangélikus vallástanítás célja tárgyi szempontból. Budapest [1943.]

a keresztség és az úrvacsora, mert azt mondja Luther a Nagykátéban (108. 1.): »A bűnbánat nem más, mint visz­szatérés és érintkezésbe lépés a keresztséggel«, röviden: a keresztséghez vezető út. Az oltáriszentségről írva pe­dig kijelenti (u. o. 119. 1.), hogy erre »csak azok nevez­hetek méltatlanoknak, akik nem érzik fogyatékosságu­kat és nem tartják magukat bűnösöknek«, pozitíve: az úr­vacsora méltó élvezéséhez is a bűnbánat útja vezet. Végül a Schmalkalden i Cikkekben kifejti, hogy a bűnbocsánat evangéliuma az Igében párosul a bűnbánat követelésével, és pedig úgy, hogy nyomon követi, mint törvényt az evangélium, Keresztelő Jánost Jézus s a vízzel való megkeresztelést a Szentlélektől való. S alaposan kioktat bennünket az igazi bűnbánatról. Miként János és Jézus és Luther, e bűnbánatról »pré­dikálunk mi is:<, mert — amint láttuk — így lesz tanítá­sunk az Igének, a keresztségnek és az úrvacsorának meg­felelő, tehát a kegyelemnek, mert az Ige is kegyelem, a keresztség is kegyelem és az úrvacsora is kegyelem, még pedig ingyen való mindegyik. De így felel majd meg taní­tásunk legjobban a hit által való megigazulás feltételének is, mert Luther mondja, akinél teljesebben Pál apostol óta senkisem érvényesítette ezt az elvet, hogy »e bűnbá­nattal földre döntjük a pápát; mindent, ami csak a mi jó cselekedeteinkre építtetett« (Schmalk. e. 43. 1.). És végül ez vezet egy új embertípus kialakításához, amely a tanításnak és nevelésnek, legyen az akár egyházi akár világi, mindig feladata, »mert mi mást je­lenthetne a bűnbánat, mint az ó-ember komoly meg­támadását és az új életbe lépését?. Azért, ha bűnbánat­ban élsz, akkor benne vagy a keresztségben (az úrvacso­rában és az Igében is), amely nemcsak rámutat az új életre, hanem munkálja is, megkezdi azt és ösztönzi. Eb­ben, t. i. a keresztségben (afc úrvacsorában és az Igé­ben is) nyersz kegyelmet, Szentlelket és erőt alioz, hogy az ó-embert elfojthasd s hogy az új ember előjöjjön és megerősödjék« (Nagykáté 108. 1.). ' * 67

Next

/
Thumbnails
Contents