Grünvalszky Károly: Az evangélikus vallástanítás célja tárgyi szempontból. Budapest [1943.]
»:a gyermekkel való foglalkozás érdemes- voltát a legkülönfélébb módon indokolták, csak úgy nem, ahogy illett*, volna. Mondták, hogy érték a gyermek, emberi, nemzeti, élettani, társadalmi, stb. szempontból; csak azt nem akarták látni, hogy a gyermekkel és ifjúval foglalkozni kell, mert Isten a keresztségben már bejelentette rájuk a. maga igényét. 6 9 Természetes, hogy ilyen'alapon csak hamisságokkal teljes vallástanítás alakulhatott ki. Mert,. lia igaz az, amit Frobenius 7 0 hajtogat, hogy igazi kultúra. ( Hochkultur) eddig még tengertől elzárt telepen nem nőtt s nem is nőhet, hanem csak nagy vizek közelében, tengerek partvidékein, ennél még sokkalta igazabb s egészen bizonyos, hogy keresztyén kultúra és élet, ezen belül pedig igazi vallástanítás csak a keresztség alapján lehetséges. Elég csak Pál apostolnak a keresztségről írt klaszszikus sorait, vagy Luther Mártonnak a Kis és Nagy Kátéban a keresztségről szóló rejtegetéseit olvasnunk, hogy ezt belássuk. Mert ezek szerint a keresztség az életnek kegyelemben gazdag vize és a Szentlélekben való újjászületésnek a fürdője, melyen aki átesik, kimondhatatlan nagy kincsek birtokába jut: megszabadul a bűntől, a háláitól és az ördögtől s elnyeri Isten kegyelmét, az egész Krisztust, az egész Szentlelket minden adományával, az örök üdvösséggel együtt, —- ha hiszi azt, amit Isten Igéje és ígérete mond, és egész életében ezt tanulja s ebben gyakorolja magát, levonva a keresztségnek minden következményét a maga számára. Ha pedig megtörténik, sőt mindnyájan így járunk, hogy megkeresztelt voltunk ellenére is visszaesünk a bűnbe, akkor sem szabad' azt gondolnunk, hogy most már a keresztségnek vége. Ereilen tiltakozik Luther, mikor azzal fejezi be a Nagy Kátéban a keresztségről való elmélkedését, hogy »ha tehát egyszer a keresztségben reánk háramlóit a bűnök bocsánata, akkor az fennáll napról-napra, amíg csak élünk, más szóval, amíg csak nyakunkon ül az ó-ember. »Ezért«, 6 9 Szenes László: A vallástanítás, mint igehirdetés. Károlyt emlékkönyv. Budapest. 1940. 318. 1. 7 0 Leo Frobenius: Paideuma. Frankfurt am Main. 1928. 61
