Grünvalszky Károly: Az evangélikus vallástanítás célja tárgyi szempontból. Budapest [1943.]

A liturgiának a szíve, éltető forrása, mondja többször is .Tái

lossy Lajos, az úrvacsora szentsége s e körül helyezkednek pl a többi elemek, nem elszigetelten, hanem az úrvacsorával organikus összefüggésben. Világos, hogy a vallástanításnak más a szívta s e szerint más a rendje. Közelebb esik hozzá a Ka f fay-féle liturgia, melynek középpontjában az igehirdetés áll. De azért ezzel sem azonosítható, mert, amint Fendt mondja, az istentisztelet »unabsichtliche Erziehung« (U. o. 49. 1.), funkcionális nevelés, míg a vallástanítás »absichtliche Erziehung.«

61 Meg kell hát elégednünk azzal, hogy a vallástanítás csupán liturgikus elemekkel rendelkezik, de semmiképpen nem liturgia, legfeljebb csak »liturgikus istentisztelet«. Fő liturgikus elemei pedig az ima és az ének. Mindkettő elsősorban, mint felelet ós hálaadás vétetik számba

0

2 az Igére és az Igéért, mely a vallástanítás tárgya és amelynek hívő megismerése a vallástanítás célja. Ezeken kívül megemlítjük még az evangélikus liturgiának kezdettől fogva egyik legértékesebb elemét, de tempore jellegét. Szükséges, hogy a vallástanítás is de tempore jellegű legyen, azaz az egyházi évhez igazodjék. Olyan pontos alkalmazkodást azonban, mint a liturgiában, a vallástanításban el nem érhetünk.

6

3 Ezzel a formai szempontból felvetendő részletkérdések tárgyalását befejeztük s rátérhetünk a tartalmi szempontból fontos kérdések' rövid taglalására. »liturgikus rendjével.« Mindez azonban már a vallástanítás módszerének kérdéséhez tartozik. 6

1 A »Tanterv és Utasítás« ebben a tekintetben kissé Homályosan közli Fendt világos megállapításait, mikor ezt mondja r »A vallástanítás mind emiatt csak gyülekezeti vonatkozásban gondolható el (funkcionális nevelés).« ('14. L) Sokkal tisztábban és félreérhetetlen különbségtétellel állapítja meg a vallástanítás és a gyülekezeti nevelés viszonyát Groó Gyula: U- o. V. ö. Fendt: U. o. 75. Rang: U. o. 118. 1. 0

3 V. ö. Sólyom Jenő kísérletét: Evarigélikus Élet IV. évf. 24. sz. 1936. jún. 14. 188. 1. 54