Grünvalszky Károly: Az evangélikus vallástanítás célja tárgyi szempontból. Budapest [1943.]
b) így először az Ige és a Szentlélek viszonyának a kérdésével kell foglalkoznunk. De csak egészen röviden érinthetjük ezt a kérdést, inert a vele való foglalkozás nem a mi feladatunk, hanem a dogmatikáé és a bibliai tudományoké. Azonkívül pedig ez a kérdés nem is igen kutatható és részletezhető, mert ugyan ki volna képes belátni abba a titkos viszonyba, mely van az Ige és a Szentlélek között. Ezért egyszerűen megelégszünk azzal a ténymegállapítással, hogy az Ige és a Szentlélek között minden tekintetben elszakíthatatlan kapcsolat áll fent. u l Ez egyrészt azt jelenti, hogy az Ige a Szentlélek műve (tisztázandó a diákság számára világosan az írás inspiráltsága), másrészt, hogy a Szentlélek az Ige útján közeledik hozzánk s nem árkon-bokron, úttalan utakon át, miként a rajongók vagy a szekularizáltak vélik. S most következik a mi kérdésünk: mi következik mindebből a vallástanításra vonatkozólag. Egyszerű a Felelet: az, hogy az Igével még buzgóbban foglalkozzunk. Mert csak így vághatjuk ki magunkat abból a cireulus vitiosusból, amelybe a modern tudományos theológia keveredett, helyesebben, így változtathatjuk azt át cireulus preciosussá. Igaz, ilyen circulusokról inkább csak az emberi szervezet életében szokás beszélni, de bátran szólhatunk ezekről bármely más organizmus életében is, mert ott is megtalálhatók. Németh László pl. egy rövid tanulmányában az ember, a kultúrák és a társadalom életében mutatja meg ezeket a eirculusokat.« Úgy látszik, az or< : i V. ö. Luther Márton— Dr. Masznyik Endre: A schmalkaldi cikkek. Bp. 1937. 49. 1.: Ami az élőszóbeli Igét illeti, e részben határozottan ragaszkodunk ahhoz, hogy az Isten senkivel sem közli Lelkét vagy kegyelmét másképpen, csak megelőzőleg hirdetett Ige által vagy Igével. így őrizhetjük meg magunkat ama rajongó lelkektől, akik azzal dicsekesznek, hogy ők Ige nélkül, vágy már az Ige hirdetése előtt bírják a Lelket s éppen azért az írást vagy élőszóbeli Igét kényök-kedvük szerint bírálgatják, magyarázzák, csürik-csavarják. 6 5 Németh László: Tanu. 1935. V—VI. 242—248. 1.: A sors és a kivételes ember. 55
