Grünvalszky Károly: Az evangélikus vallástanítás célja tárgyi szempontból. Budapest [1943.]
rat nevelésében áll, 3'' a hangsúlyt, inkább a másodikra helyezik, vagy még ennél is jobban az érzésre, különösen a vallástanítás területén. Hogy mennyire nem gondoltak az értelemnek komoly szolgálatba állítására, az legjobban kedvenc theológiai studiumuk, az exegetikai előadások tükröztetik vissza. Nem voltak ezek komolyan megalapozott tudományos előadások, hanem legtöbbször csak építő és megtérésre intő prédikációk. 3 1 Ilyen módon természetes, hogy a racionalizmus ellenében a keresztyénség állásait nem igen erősítette meg a pietizmus, sőt itt-ott még-gyengítette. Kaput nyitott előtte, mikor különbséget tett lényeges és nem-lényeges hitigazságok: dogmata fidei és questiones tlieologices (Spener) között, vagy mikor De-s•cartesra emlékeztető módon a tudatnak, mint megtéréstudatnak roppant jelentőséget tulajdonított (Francke), és Imikor a konventikulumok (coll. pietatis, coll. biblica) révén s általában individualisztikus vallásossága miatt az egyházias keresztyénséggel feszültségbe került. Mégse vehetjük a pietizmust egy kalap alá, sem az orthodoxiával, sem a racionalizmussal, bárha vannak is hasonlóságok közöttük. Nem tarthatunk azokkal, akik azt hiszik, hogy akkor látnak bele a pietisták veséjébe, mikor ezeket a nem éppen könnyen felfedezhető hasonlóságokat feltárják. A dolognak az érdekessége, rejtélye ugyanis másutt van; abban, hogy a pietizmus ezeknek a titkos hasonlóságoknak ellenére is más, mint ellenfelei, sajátságos és igazán reakciós mozgalom, melynek megvan a maga eredetiségét biztosító »artikulációs bázisa«. Ezért ezt kell felfedeznünk, lia igazságosak akarunk lenni vele szemben. Állítsuk hát szembe mégegyszer ellenfeleivel, mert csak akkor láthatjuk meg külön voltát, igaz valóját és érdemét, ha közben teljes egészében elismerjük az ortliodoxiának és a felvilágosodott racionalizmusnak az érdemét is. Valljuk meg, hogy az egyik kétségtelenül nagyot alkotott, mikor a tiszta tanítás érdeké3 3 Podmaniczky: U. o. 40. 1. Dr. Wiczián Dezső: Egyháztörténelmi jegyzetek (sokszorosított). ? , : 35