Grünvalszky Károly: Az evangélikus vallástanítás célja tárgyi szempontból. Budapest [1943.]

kezdjünk s ott fogjuk meg a dolog végét, ahonnan a haj eredt, az orthodoxiáiiál, és ott kezdjük el az újjáépítést, ahonnan különben a romlás indul útnak, az ifjúságnál, az iskolában, a vallástjanításban. b) Csak ez után vizsgálhatjuk meg a hívő megismerésre törekvő vallástanításnak a ynel'sztifcns misszió náláshoz, ill. emnyélteál/ishoz s általában a misszióhoz és az evangélizációhoz való viszonyát. Mielőtt azonban ebbe belefognánk, még tisztáznunk kell, hogy mi a pietizmus. A pietizmus az orthodoxia és a racionalizmus reakciójaként született meg, mégis vau hasonlóság közte és a másik két irányzat között. Ezért, amit az előzőkben az orthodox iával kapcsolatban, a Hit és az Értelem megrontásáról elmondottunk, nagyjából a pietizmusra is vovonatkoztathatók. Sokszor utaltak már arra pl., hogy Spenernek az ember megszentelődeséről, az ember újjászületéséről szóló nézetei rendkívül emlékeztetnek Oslander sok vitát keltett felfogására:

3

0 S az is bizonyos, hogy Spener a maga meggyőződésével nem áll a pietisták között egyedül, inkább az a helyzet, hogy ő ezzel megüti az alaphangot, amely utána azután minden pietistánál felhangzik és a pietizmusnak mindmáig leghatalmasabb bajává, kísértésévé, veszedelmévé válik.

3

1 Szó sem lehet tehát arról, hogy a pietizmus az orthodoxiának a hit, ellen elkövetett vétkét jóvátette, ellenkezőleg a veszedelmet megnagyobbította, mert itt ez a baj nem puszta • tanbeli tételként jelenik meg többé, hanem életes igazságként.

3

3 Hasonlóképpen azt sem mondhatjuk el, hogy a pietizmus az értelemmel szemlen jobban rátalált volna a helyes útra, mint az orthodoxia. Bár Spener és Francke is emlegetik, hogy a »cultura animi« az értelem es az aka8

0 Theodor Brandt: Die Kirche im Wandel der Zeit. Bad Salzuflen, 1936. 372. 1. 3

1 Gáncs Aladár: Serkenj föl, aki aluszol. Bpest, 1939. könyvében: Az ébredés történetének áttekintése. o- E. Schlink : U. o. 5. 1. 34