Grünvalszky Károly: Az evangélikus vallástanítás célja tárgyi szempontból. Budapest [1943.]

s,ez a hitetlen ész hetvenkedéseihek is eleve útját vágja.

20 Súlyom Jenő ezt talán azért nem meri alapul venni, inert fél, hogy ekkor esetleg ő is a tanuló hitére építene, miként ez az evolucionizmusnál szokásos, amely ellen székfoglalójában külön is kifakad, — és ezért állítja oda mértékül a keresztyén antropológiát. Pedig ha jól meggondoljuk, a keresztyén antropológia a keresztyén dogmatikának, a /íiMannak a függvénye s így akkor szántunk igazán mélyen, lia ezt magát tesszük meg itélő mértéknek és nem egy származékát. És ekkor járunk el helyesen is! Elvégre nem tagadhatjuk meg azt, hogy mi a h/l állal Ivaló megitfiazulós alapján állunk. Azért, mert a hitet előttünk diszkreditálták, mivel az emberi szív és lélek kvalitásává alacsonyították, elpszihologizálták, még nem támadhatunk ellene, nem minősíthetjük üres dióhéjnak és legkevésbbé mutathatunk néki ajtót. Nem mondom azt, hogy Sólyom Jenő így jár el, csak azt látom, hogy elfeledkezik a hitről. Elegendőnek tartja azt, lia a vallástanár »annak tudatában tanít, hogy bűnös marad, még ha hisz is, — a tanuló pedig 1. teremtmény, 2. bűnös és 8. meg van keresztelve,« Hasonlóképpen jár el különben a »Tanterv és Utasítás« is, mikor nagyon Sólyom Jenőre emlékeztető-módon a következőket mondja: (36. 1.) »a vallástanár minden körülmények között, mint igehirdető munkálkodik. A tanulóval egynek tudja magát. »Jie Gnade der Versöhnung wirklich wird, nur theologisch, und nicht theologisch und philosophisch reden.« — V. ö. még Urban i Ernő: u. o. 132—138. 1. 2

0 A hitnek kell áthatnia az egész vallástanítást, különösen a mait, amelynek tárgya az Ige. Ez a kettő: az Ige és a hit ugyanis egymástól elválaszthatatlan s mint harmadik, a vallástanítás, természetesen a legszorosabb kapcsolatban áll velük. A hitetlenségnek itt valóban nincsen helye. Ezért írja M. Rang (u. o.) a vallástanítás alapjairól szóló fejtegetéseinek szinte a legelején, a 20—21. lapon: Dieses Wort hören heisst nicht bloss, ßfeh Muhe geben, es mit dem Verstände zu verstehen, oder sich von dem Grossen und Erhabenen im Gefühle packen und bewegen lassen. Dieses Wort hören heisst, es als ein Wort hören. 24