Grünvalszky Károly: Az evangélikus vallástanítás célja tárgyi szempontból. Budapest [1943.]

László, pár évvel ezelőtt a Magyarságtudomány c. folyóirat első számában egy sokrétű magatartástudomány mellett emelt szót. Ha teliát végleg szakítani akarunk a múlt hibáival és teljesen véget akarunk vetni a vallástanítás ban (az ember, az emberi tombolásának és pusztításának, akkor vigyázatosabban kell az emberen rajtacsapnunk, úgy, liogy közben belénk ne ereszthesse a kését. Mindenesetre semmiképpen sem elegendő egyszerűen osak kitiltanunk a házunk tájáról. Sólyom Jenő ugyanis ezt teszi. Ilyeneket mond: »wem

1

5 juthatunk helyes felfogásra az evangélikus vallástanítás felől, lia először megállapítjuk, mi a vallástanítás, majd ebből levezetjük az evangélikus vallástanítás ítudonmnyáfc... az evangélikus keresztyénség nem

1* a kultúra egyik szelete. Nem

i

5 jutunk az evangélikus vallástanítás lényegéhez, ha az általános valláspedagógiát ráalkalmazzuk az evangélikus keresztyénségre, tehát, ha talán azt kívánjuk, hogy a hit által való megigazulás, a hitszerűség karakterisztikumát domborítsa ki, sajátíttassa el a vallástanítás— a vallástanításnak — épp úgy, mint általában a keresztyén nevelésnek —- nincsen célja.« Ez a tagadás, amint láttuk, nem vezet eredményre.

1

6 Az emSólyom Jenő nem írta elült betűkkel. 1

6 Erre mutat rá Edmund Schlink is (Der Mensch in der Verkündigung der Kirche. München. 1936. 275. 1.) Bohneval kapcsolatban, aki szerint, miként Sólyom Jenő szerint is, Aufgabe des Religionsunterrichtes ist es insofern, Gottes Wort zu verkündigen. Gottes Wort aber ist ein anderes als Menschenwort. Gegenüber den psychologisch-humanistischen und idealistischen Anknüpfungsund Entwicklungstheorien sieht Bohne Gottes Wort in der Spannung, im Gegensatz, im Nein zum Bildungsvorgang und betont die Unvereinbarkeit und Trennung von Gott und Mensch, Religion und Kultur. Darum hat der Religionsunterricht diesen Gegensatz dem Schüler bewusst zu machen und damit seine Entwicklung zu stören. Er hat die Aufgabe, den Schüler »in die Entscheidung zu stellen«. Fragt man Bohne: wer stellt in die Entscheidung

1, der Lehrer? so antwortet er: Gott! Zugleich fällt aber auf, dass in eigenartiger Weise das Moment des Gegensatzes bezw. der 19