Sólyom Jenő: D. Kovács Sándor. Pécs 1943.

egybeölelkezik.'"- Tanítványait is gyakran figyelmeztette erre. Azt tanította, hogy a költészet „a legigazibb, legőszintébb történeti forrás. Hívebben feltárja valamely korszak belső képét, valamely mozgalom és szellemi irány belső világát", mint bármi más.

3 A költészet ily magasra értékelése azonban korántsem tette egyoldalúvá. Végeredményül a történelmi reálizmus jellemzi felfogását. Mindig az élet egészére nézett, és ez tette képessé, hogy a történet mélyébe tekintsen. Erősen kedvelte a közlésnek azt a módját, hogy eszmei, elvi kategóriák alá foglalja az eseményeket és a történelmi hősök jellemzését. De nem lehet tudni, hogy vájjon nem inkább pedagógiai érdek vezette-e őt ebben, mint a történelmi ideálizmus befolyása. Megbecsülte ug-yanis az élet legszürkébben ható jelenségeinek emlékét is. Kedvteléssel tanulmányozta az egyház történelem nagyjainak családi leveleziését és általában családi életét. Műhelytitkot is elárult és szíve mélyébe is engedett pillantást, amikor egy tanulmányát így kezdte: „Lorántffy Zsuzsánnának édes anyai munkája érdekel bennünket legközvetlenebbül."'

4 Ezért tudott egy-egy korszakot és személyt megelevenítően jellemezni, és ezért tudta másokkal is megláttatni a történelem rejtett mélységeit. Ezért olyan mesteri munka legnagyobb szabású monográfiája is, a magyar protestáns egyháztörténet 18. századi részlete a Zsilinszky Mihály-szerkesztette műben.

6 A materiálizmus és a történelmi pozitivizmus virágkorában mert hősökről és eszmékről tanítani, viszont reálizmusa megmentette az önkényes történetszemlélettől. Egyáltalában csak a századforduló szellemi képének kellő ismeretében tudjuk méltányolni Kovács Sándor mindennemű szolgálatát. Azt a szolgálatot is, amelyet először 1901-ben megjelent Kis Énekeskönyvével tett egyházának. A liberális teológia uralmának tetőpontján — a 19. századi énekeskönyvek szellemétől bátran elfordulva — felveszi ebbe a gyülekezeti énekeskönyvbe a reformáció énekkincsének időközben elhanyagolt gyöngyeit és a kuruckor énektermésének javát. Máig példát mutatott ezzel az evangélikus énekeskönyv2 A Pannónia 1940. évi folyamának 4. számában. Külön is, itt 4. lap. 3 Saját jegyzeteiből. * Lorántffy Zsuzsanna a gyermekei között. Protestáns Szemle 1902. t. lap. 5 A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest, 1907. Külön is: A, rabszolgaság kora a magyar protestáns egyházban.