Sólyom Jenő: D. Kovács Sándor. Pécs 1943.

D. KOVÁCS SÁNDOR. D. Kovács Sándor mint a chináninneni evangélikus egyházkerület püspöke halt meg,

1 de élete javát mint az egyháztörténelem professzora töltötte. Ezért, lia mai megemlékezésünk nem is történnék róla azon a helyen, ahol teológiai tanári működésének utolsó egyharmadát teljesítette, akkor is szükségképen az egyháztörténészről kellene szólnunk elsősorban. Kovács Sándor élete művének súlypontja ugyanis az egyháztörténelem művelése volt. Pályájának külső állomásai is ezt tanúsítják. Már 27 éves korában — 1896-ban — a pozsonyi evangélikus teológiai akadémián működött „magántanár címen szervezetileg állandósított tanszéken", és attól fogva püspökké választásáig, sőt azon túl is teológiai tanszéken szolgálta az egyháztörténelmet. Négy évtizedre terjed tehát az az idő, amelyet tanszéken töltött. Közben — 1917-ben — a debreceni tudományegyetem református hittudományi kara tiszteletbeli doktorai közé emelte mint az egyháztörténelem jeles művelőjét. 1936-ban ugyan nyugalomba lépett mint egyetemünk evangélikus hittudományi karán az egyházjog és a magyar protestáns egyháztörténet nyilvános rendes tanára, de e címének birtokában továbbra is eljárt Sopronba, hogy tudását közölje a kar hallgatóival. Egybefoglaltam teológiai tanári működését, bár helye és kerete változott. Pozsony, Budapest, majd 1923-ban Sopron lett a tér, ahol dolgozott, de lelkében egy volt munkaterülete. Mindenütt az evangélikus egyháznak szolgált, mégpedig mindig a teljes Magyarország evangélikus egyházának. Erről a folytonosságról tett bizonyságot akkor is, amikor a pozsonyi teológiai akadémia ifjúságának zászlaját a féltő rejtegetés és bujdosás után továbbadta karunk ifjúságának. Akkor is Pozsonynak szánta azt... 1 Született 1869. május 20-án Nagyvelegen (Fejér m.), meghalt 1942. március 31-én Budapesten.