Kapi Béla: Egyetemes magyar protestáns egyháztörténet az evangélikus népiskolák V. és VI. osztálya számára. Győr 1942.
MÁSODIK RÉSZ - Magyar Protestáns Egyháztörténet - I. A reformáció elterjedése hazánkban
53 jük, hogy a reformáció hívei Magyarországon már a reformáció első századában olvashatták és tanulhatták a Bibliát. A reformáció kezdetben Luther irányát követte, később megerősödött a református irány, sőt kialakult az unitárius közösség is, mely a reformáció tanításainak nagy részét elfogadta ugyan, de Krisztus istenségét tagadta. Az unitárius egyház különösen Erdélyben terjedt el, de szétszórtan voltak gyülekezetei az ország más részein is. Már a reformáció első századában kialakult az egyház szervezete. Az egyházi közösség alapja a gyülekezet volt. Több gyülekezet esperességet alkotott, az esperességeket szintén magasabb egyháztestbe sorolták, amit némely helyen egyházkerületnek neveztek. A lelkész vezette a gyülekezet ügyeit. Hirdette Isten igéjét, kiszolgáltatta a szentségeket, vezette az anyakönyveket, fegyelmet gyakorolt az egyháztagok felett. Az esperes az esperességben, a szuperintendens vagy püspök a magasabb közösségben kormányozták a gyülekezeteket, irányították és ellenőrizték az egyházi munkát. Gyakran az esperesek a szuperintendens jogait gyakorolták. Az egyházi tisztviselőket tekintélyes világi férfiak támogatták munkájukban. Az egyház már a reformáció első századában szigorú fegyelmet gyakorolt az egyházi tisztviselők és az egyháztagok felett. Az esperes és a püspök ellenőrizte a lelkipásztorok életét, munkáját, családi életüket, még öltözködésüket és szórakozásukat is szabályozta. Az egyháztagok felett a fegyelmet nagyrészt a lelkipásztor gyakorolta. Látjuk tehát, hogy a reformáció Magyarországon egyszerre az első században a Biblia alapjára helyezkedett és komoly egyházi és vallási életet teremtett. NYOLCADIK HÉT. 8. összefoglalás. Olvasmány. A reformáció számára előkészítette a talajt a katolikus egyház elvilágiasodása. A főpapok világi hatalomra törekedtek.
