Kapi Béla: Egyetemes magyar protestáns egyháztörténet az evangélikus népiskolák V. és VI. osztálya számára. Győr 1942.

ELSŐ RÉSZ - Egyetemes Egyháztörténet

EGYETEMES EGYHÁZTÖRTÉNET. ELSŐ HÉT. Az egyháztörténet feladata. Olvasmány. Egyházon a Krisztusban hívők közösségét értjük. Az Ágostai Hitvallás, evangélikus egyházunk egyik hitvallási irata „a szentek gyülekezetének" nevezi, melyben „az evangéliumot igazán tanítják és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki". Az egyház tehát lelkiközösség a Jézus Krisztussal. Pál apostol a Krisztus testének nevezi. Isten gondoskodott arról, hogy az emberek a hithez eljussanak, azért — így tanítja az Ágostai Hitvallás — „rendelte az egyházi hivatalt az evangéliom hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására. Az ige és a szentségek szolgálnak ugyanis azon eszközökül, melyek által a Szentlélek adományában részesülünk". Az egyház a történelem folyamán alakult ki. Jézus Krisztus müvének folytatását ugyanis tanítványaira bizta, tőlük is emberek vették át a megbízást. Azok az emberek, akik között a tanítványok és Krisztus szolgái működtek, szintén gyarló és bűnös emberek voltak. A Jézus Krisztus által alapított egyházban tehát a Szentlélek munkálkodik ugyan, de benne érvényesül az emberek akarata, sőt sokszor az emberek bűnössége is. Ezenkívül gondolnunk kell arra is, hogy az egyház nem él önmagában, hanem kapcsolatba kerül az állammal és más emberi közösségekkel. Ezért azután az egyháznak van küzdelme, munkája, sikere és csalódása. Vagyis az egyháznak van történelme.